Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)
Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés
fiatalabb alakok csoportja felé billent, a bezáró rétegek korát csakis az oligocénnél fiatalabbnak: azaz miocénnek határozhatjuk meg. Ezen a ponton érvényesülhet aztán az a tény. hogy a feltűnő nagy számban föllépő új fajok bélyegei az ismert miocén alakokénál rendszerint ősibbek. Ezzel kapcsolatban viszont nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a kormeghatározás szempontjából minden leletben súlyosan latba esők a legfiatalabb fajok. Hiszen a régészeti érem-lelet korát nem is szabad a legújabb keletű érme koránál régibb időbe tennünk. S nagyon hasonló az eljárásunk az emlősök esetében is. Biztosan meghatározható lemezes fogú őselefánt-csont maradványt akkor sem állapíthatnánk meg a felső pliocénnél régibbnek, ha ez a maradvány például Anthracotherium-csoiito]zka\ együtt kerülne napfényre. 0 Igaz ugyan, hogy a „régészeti szabály" teljes szigorúságában nem alkalmazható alsóbb rendű szervezetek esetében. Hiszen a jurától máig élő foraminifera fajokat is ismerünk. De tagadhatatlan, nem lehet közömbös, ha 17 olyan alakot találunk valamely rétegben, amelyeket nem tudunk a pliocén koriaktól, (esetleg ma is élőktől) fajilag elkülöníteni. 10 Mert ha ez a 17 pliocénképű faj nem is mond többet, de annyit mindenesetre elárul, hogy az Eger—BalassaGyarmat vidéki tenger földrajzi viszonyai nagyon hasonlók voltak a Földközi tengeréihez. Azt is mondhatnók: ennek közvetlen elődje volt. Mindent egybevetve oda jutunk tehát, hogy az Eger és BalassaGyarmat közelében napfényre került, minden tekintetben érdekes és tanulságos tengeri puhatestűek a miocén emelet idejének kezdetét jelzik. De hiszen voltaképpen már TELEGDY-R. K. (45) is helyesen mondta, hogy az egri rétegeket a miocén tengeri fauna bölcsőjének tekinthetjük. S még azt is megírja, hogy ezt a faunát az oligocénéuel szemben már új faunának minősíthetjük. S éppen ezért kirívó ellentmondást látok abban, hogy ennek a szembeszökő ténynek kidomborítása ellenére, illetőleg a tény semmibe vételével TELEGDY is, meg NOSZKY is az egri rétegeket még az oligocénbe erőszakolta be. 9 Ilyen esetben bizonyos lenne, hogy a pliocén végén összemosott ősmaradványokkal van dolgunk. 10 NOSZKY ugyan csak 13 fajt említ, mert idevágó fölsorolásából kimaradt a Natica Adlcri, Murex cf. craticulatus, Lutraria oblonga és Psammocola cf. oespertina; ezekkel tehát az általa kimutatott 4%-kai szemben 5.2%-ot ér el a pliocén jellegű fajok száma.
