Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)
Tokody, L.: Füleki aragonit
Q (0-20-1), R (0-45-2) és V (0.30-1) Dognácska és Vaskő aragonit kristályain is szerepelt. A (0-48-1) formát először ZIMÁNYI K. a dognácskai aragonit Y (0-40 1) lapján mint keskeny csíkot figyelte meg, újabban REICHERT R. a badacsonyi aragoniton állapította meg. Mind a három fiileki aragonit-kristályon fellépett a k (011) és 0(0-18-1), kettőn az F(011-l), P (0-19-1), (0-24-1) és X (0-35-1); a többi első fajta prizma csak egy-egy kristályon jelent meg. A füleki aragoniton két új I. fajta prizmát mutathattam ki, mindegyik csak egy-egy lappal fejlődött ki. A * (0-19-2) keskeny csík. Tükrözése halvány. Mért és számított szögértékeinek kitűnő egyezése folytán biztos alaknak tekinthető. A magas indexű * (0-37-2) szintén keskeny csík. Tükrözése jó. A vele együttesen, ugyanazon a kristályon szereplő P (0-19*1) és O (0 18*1) között jelent meg. Biztos formának fogadható el. A k (011) kivételével az összes I. fajta prizmák lapjai keskeny csíkok, illetve rostok. Felületük többnyire sima, de rostozott lapok is előfordultak. Mindhárom kristályon a b (010) közelében, a b (010) — k (011) övrészletben alakultak ki. A c (001) — k (011) zónarészből egyetlen forma sem jelent meg. A k (011)-tői eltekintve, a legkevésbbé meredek alak az e (051). A füleki aragoniton feltűnően kevés bipiramis figyelhető meg. Mindössze három alakot határoztam meg: ip (20*20*1), (13*13-1) és p(lll). A W (20*20*1) az aragonitnak ritka kristályalakja. Először LANGER C. állapította meg. 14 A magyarországi előfordulások közül csak Dognácskáról ismeretes. A füleki arogoniton egyetlen nagy, kitűnően tükröző, az m:g? = (110) : (20:20:1) éllel párhuzamosan finoman rostozott lappal alakult ki. A (13-13*1) formát REICHERT R. figyelte meg először a badacsonyi aragoniton. Ez a bipiramis a füleki aragoniton a ^(20-20*1) alakkal együtt lépett fel. Szintén csak egyetlen lappal fejlődött ki. Kisebb, mint a ip (20-20 1). Az [110] irányban finoman rostozott. — A fiileki aragoniton mindkét forma biztos. (1. ábra). A p (111) az aragonitnak nagyon gyakori alakja és tükörfényes, sima lapokkal szokott megjelenni. Ezzel ellentétben a tanulmányozott füleki kristályokon mindig rossz, érdes felületű, alig tükröző lapokkal szerepelt. A reá vonatkozó szögadatok oly nagy íngadozá14 LANGER C.: Neue Vorkommnisse des Tarnowitzites. Zeitschr. f. Krist. 9. 1884. p. 196—199.
