Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Tokody, L.: Nagyági antimonit

Az antimoniton ismert kristályalakok meghatározása az alábbi szögértékek segélyével történt. mért számított

7 b:z = (010) (1.12.0) = 4° 52' 4° 48' : 1- = (180) = 7° 23' 7° 11' : & = (160) = 9° 59' 9° 32' : d = (230) = 33° 11' 33° 53' : r = (340) - 37° 20' 37° 04' : x = (560) = 40° 08' 40° 01' : m — (110) = 45° 07' 45° 13' : r = • (650) = 50° 32' 50° 24' : i = (320) = 56° 19' 56° 30' :á = : (12.1.0) = 85° 04' 85° 16' s : b = (113) (010) = 72° 23' 72° 12' : m = (HO) = 64° 27' 64° 17' : s — (113) = 35° 56' 35° 36' : s = (113) = 51° 36' 51° 26' A b(010) négy kristályon kisebb-nagyobb lapokkal lépett fel s a kristályok helyes felállítását megkönnyítette. A [001] öv erőteljesen fejlett, a b(010)-n kívül 16 forma szerepelt ebben az övben, közöttük 6 új alak. Legnagyobb lapokkal az m (110) alakult ki. Ez minden kristályon megjelent. Lapjai függőlegesen rostozottak; kitűnően tükröztek. Az antimonit a és b tengelyei közel egyenlők (a = 0,9926, b : m = (010) : (110) = 45° 13'), az ásvány pseudotetragonális. Ennek megfelelően léptek fel a z • (1-12-0) és d • (12-1-0), d (230) és i (320), x (560) és r (650). Mindegyik keskeny, de más alakkal nem azonosítható lapokkal volt megfigyelhető. Kielégítő tükrözésük az index meghatározást kétségtelenné tette. A d (230), i (320) és x (560) az antinomit régóta ismert alakjai. A z • (1T2-0) formát NEFF O. biztosan a japáni antimoniton állapította meg,

8 mint bizonytalan alakot már a felsőbányai kristályokon is észlelte.

9 A d- (12T0) első megfigyelője CH. PALACHE. AZ általa tanulmányozott japáni kristály formáit és rajzát — minden közelebbi adat nélkül — V. GOLDSCHMIDT 7 V. GOI.DSCHMIDT: Winkeltabellen. Berlin. 1897. 8 NEFF O.: Uber Antimonit von Jchinokawa (Japan). Beitr. zur Krystallographie u. Mineralogie. 2 1919—1924. p. 47—97. 9 NEFF O.: Über Antimonit von Felsőbánya. Beitr. zur Krystallographie u. Mineralogie. 1. 1914—1918. p. 107—157.