Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. III. rész

állatokon legtöbbnyire vörös, barna vagy fekete, a fiatal példányokon ellenben sárgás vagy zöldesfehér. Hátukon magas, élesen tarajos bőrredőket találunk, ezek a pajzs mögött sugáralakban mennek szét, és a hát elején a leghosszabbak. Erősen szemcsézett pajzsuk nagy és ovális alakú, és ugyancsak jelentékeny nagyságot ér el kerek lélekzőnyílásuk is. Ez utóbbi a test jobboldalán fekszik, a pajzs elülső szélének a közelében. Nyalkája fehér színű vagy színtelen. Talpa három részre osztott, azonban a középső paszta és a szélső pászták közötti barázdáknak éppen csak nyomai vannak meg. Köpenyük alatt egy többé vagy kevésbbé folyékony meszes réteg jön létre, amely a levegőn rendesen szilárd szemcsékké vagy lemezkékké keményedik meg. A körülbelül három mm hosszú és egy mm széles állkapocs felső része sötétbarna, alsó része majdnem fekete; a radula lemez hatnyolc mm hosszú, három mm széles, a középső fog háromhegyű, az oldalsó fogak háromhegyűek és kéthegyűek, a szélsők kéthegyűek vagy mindössze egyetlen egy csúcsot viselnek. A radula képlete: cab 3 3-2 2-1 Ivarszervek. A gömbölyű, egy artéria által két részre osztott hímnősmirigy erősen pigmentált, rendesen sötétbarna színű, kivezető csatornája hosszú, sokszorosan csavarodott, a végén vesicula seminalis-szal. A számos bevágást viselő fehérjemirigy hatalmas nagyságú, kompakt alkotású és fehér vagy legalább is világos színű; a spermoviductus igen hosszú, az oviductus különvált része erősen megvékonyodik és a felső átriumba nyílik. A kezdetben vékony vas deferens végső darabja meglehetősen vastag epiphallussá lesz, ez ugyancsak a felső átriumba nyílik, ahová még ezen kívül a bursa copulatrix rövid nyele is torkollik; penise nincsen. Az atrium két részre osztott: a felső rész, amelyet „tojásos zacskó"-nak is hívnak, nem ritkán egy nyelvnek nevezett járulékot visel, amelyet sokan párosodó szervnek tartanak. A genitalis retractor izmai két ágra oszlanak: az egyik ág az oviductus különvált részén és a felső átriumon tapad, a másik a bursa copulatrix nyeléhez van hozzáerősítve. A felső atriummal ellentétben, az alsó rész karcsú és megnyúlt. Földrajzi elterjedés. Németország, Ausztria, Magyarország, Belgium, Hollandia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Norvégia, Svédország, Dánia, Oroszország, Finnország, Ukrajna, Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália.