Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből

nem szerepel sem a TALMAGE-féle táblázatban, sem a KALB-féle fénycsík alapján összeállított sorozatban. A csiszolatokon a fénycsík a piritbői szembeszökően, a szideritből csak észrevehetően távozik a tubus emelésekor a cinnabaritba. A kalcit mellett a fénycsík útja nem látható. A csiszolási karcok a szideritben eltűnnek, a kalcitban gyengén folytatódnak. Ezeknek alapján a KALB-féle sorozatban a cinnabarit a kalcit és a bizmutin közé iktatandó. Az aprószemcsés allotriomorf szövet és az elkenődésre hajlamos felület miatt csiszolási anizotrópia egyáltalán nem észlelhető. Csiszolási hasadás nincs. Reflexiós színe élénkfehér, a szideriténél sokkal erősebb. A kvarc mellett kissé kékes, a sziderit mellett inkább rózsás árnyalatú. A bireflexio feltűnően jó; gyenge krém (E) és szürkésfehér (O) árnyalatokban. Az anizotropia-hatás feltűnően élénk, világos szürke és határozott sötét, lilás szürke között. Belső reflex kellemetlenül sok. Immerzióban a bireflexio sárgás fehér (E) és lilás szürke (O). Az anizotrópia így még élénkebb sötétlila és halvány szürke. Keresztezett nikolok között a legsötétebb „kioltás" 15—20°-ra tér el a főrezgési irányoktól. A kristályegyének között sok az anizotropiahatás tekintetében, egyenes határral ellentétes szemecske. Ezek kétségtelenül ikrek. A cinnabaritnak eddig megfelelő é tetőszere nem ismeretes. A vele foglalkozó kutatók (16, p. 156; 44) hangsúlyozzák ezt és szöveti szerkezetét nem állapítják meg. Ikreket sem ismerünk eddig. Az alsósajói cinnabarit szöveti szerkezetét struktúrétetés nélkül is elárulják optikai sajátságai. 95 X nagyításnál már észrevehető, hogy a cinnabarit apró, egyenetlen szemcsék tömegéből áll. Az egyes szemcsék nagyságrendje nem tér el egymástól; 15—50 ju között váltakozik. Pirit. A pirit minden formációban található. Megvizsgáltam a rozsnyói Bernardi- és Szadlovszky-telérekből származó, továbbá a sebespataki, alsósajói, csucsomi és hollópataki piriteket. A szideritben lévők igen rosszul fényezhetők, ridegek, egyenlőtlen kitörésekkel. A palák piritje kompaktabb állományú s jobban fényezhető. Csiszolási keménysége a hematit kivételével minden kísérőjénél nagyobb. Fényvisszaverődés még a töredezett, rosszul fényezett szemeken is kitűnő. A félretett csiszolatokon a visszaverődési szín a szideritbe ágyazott szemeken sokkal gyorsabban sötétedik, sárgul, mint a palákban előfordulókon.