Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből

A vaskos szidcritben előforduló vékony magnetit-lemezek erősen hajlottak; ez természetesen a hematit relikt struktúrája. Ezek a magnetit darabok szabadszemmel megtévesztésig a hematithoz hasonlóak. Ikerképződés, zónásstruktúra nem figyelhető meg egyik lelőhelyen sem. Etetés: HCl dil.-tól is erősen megsárgul. Színárnyalata sötétedik. HCl konc: fényét erősen veszti, határozottan barna színűvé válik. Kevés etetési hasadás is észlelhető. A vektoriális oldódás bizonyítékául a DANNECKER-féle gödröcskék (12) is megjelennek. A martitos struktúrát kitűnően feltünteti az alábbi etetés: 5—6 percig 20%-os Fe CL oldatban 4.5 voltos száraz elem segélyével (0.25 Amp.) elektrolitos etetést végzünk, majd 15—20 mp.-ig a csiszolatot koncentrált sósavval kezeljük (T. III. fig. 3.). A magnetit ilyenkor sötétbarnává válik, a hematit elveszti fényét és fehér színben üt el a magnetittől. Az etetés ilyen kombinálása azért vezet kitűnő eredményre, mert az elektrolitos etetés lesüllyeszti a hematit reliefét, melyet a koncentrált sósav érintetlenül hagy, míg a magnetitet a savas etetés megbarnítja anélkül, hogy a hosszabb (és a hematitra is ható) savas etetés szövetileg teljesen elroncsolná. Pirrhotin. Lelőhelyek: Rozsnyó, Hollópatak, Csúcsom (Gábor-táró). A három előforduláson kitűnően észlelhető BOYDELL megállapítása, hogy a pirrhotin fizikai sajátságai még közeli lelőhelyeken belül is eltérők. A csucsomi kitűnően fényezhető, a rozsnyói és hollópataki csak nehezen. Reliefe kitűnő. Külön említésre érdemes a csucsomi előfordulásnál tapasztalt „autorelief": az elsiklatott lemezek különböző ellenállása különböző magasságra kiemelkedő elemekből álló felületet eredményez. Gyenge nagyításnál a fénysáv jobban kivehetően fut tubusemeléskor a szideritbe és a kalkopiritbe, süllyesztéskor pedig a piritbe. Fényvisszaverődési színe rendkívüli mértékben függ a mellette lévő ércektől. A sziderit mellett feltűnő rózsaszín, gyengén rózsaszínű a kalkopirit mellett és a pirit mellett fehér. Immerzióban színe általában fehérebb, illetve barna (birefl.). Az intenzitás relatíve emelkedik. Fehér színével (E) a többi szulfidtól erősebben különbözik. (T. III. fig. 4.) A bireflexio Rozsnyón gyengébb, a rózsaszín árnyalatok között változik; Csúcsomon valamivel erősebb, a rózsáslbarna (O) és halványabb sárgás fehér között (E). Immerzióban a bireflexio erősebb: barna—krémszín.