Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből

Fényvisszaverő képessége gyengébb a szideriténél (T. IV. fig. t.). Bireflexio kitűnően észlelhető: E irányban gyengébb, sötétebb szürke, O irányban világosabb szürke. Érdekes, hogy a sziderit-szemek mellett lévő, megfelelően orientált ankerit egyedekben az erősebb reflexiós pleokroós irány a sziderit gyengébb irányával szemmelláthatóan egyezik, amit az abszolút törésmutatók összehasonlítása érthetővé tesz: sziderit co = 1.63, ankerit s = 1.68. A diagonális helyzetben kapott eredő szín a legjobb bireflexiót mutató helyeken is kioltható az analizátor 10°-os elforgatásával. Anizotrópia-hatás erős. Cédrusolaj immerzióban az intenzitás erősen csökken, a bireflexio azonban még élesebben észrevehető; magyarázza ezt, hogy az e közelítőleg egyezik a cédrusolaj törésmutatójával: 150. Világos sárga belső reflexek gyakoriak. Az erős belső diszperzió és a belső reflexek anizotrópiája szép interferencia színeket eredményez. A szemnagyság 1 mm-től több centiméterig terjed, tehát a szideritnél jelentősebben durvább szemű. A sziderit közelében különösebben idiomorf, más ércek mellett apróbbszemű, allotriomorf szemcsés. Az idiomorf szemekben mindig szép, vékony ikerlemezeket találunk. A 2—3 mm-es lineáris nagyságú szemekben már a bireflexio is elárulja a kétféle ikerlemezességet. Kitűnően és mérhetően észrevehető azonban keresztezett nikolok között. Az ikerlemezek orientációját a következő módon állapítottam meg: cédrusolaj és lenolaj egyenlő arányú keverékének törésmutatója = kb. 150. E keveréket immerziós közegként alkalmazva a nikol körülforgatásakor az egyik irányban tökéletes sötétség következik be. A relativ törésmutató tehát ebben az esetben zérussal egyenlő. Az ankeritnál £ — 150. A megfelelő irány tehát a főtengely irányával egyezik meg. Az ikerlemezek egyik, jóval ritkább típusa erre az irányra merőleges, megfelel tehát ez a bázisszerinti ikerhelyzetnek, melyet KOCH S. és ZOMBORY L. a hollópataki ankeriten makroszkóposán megfigyelt (25). A másik, sűrű ikerlemezesség ikersíkja a főtengely irányával a — % R szögét zárja be. A romboéderes ikerlemezek esetében 60—120 p-os lemezek 2—4 /-t-osokkal váltakoznak. (T. IV. fig. 2.). Etetés: Ecetsavtól változatlan. Híg sósavval (1 :2) 1—2 percig a fényezett felület ellenáll, majd egyenlőtlenül, — vázkristályos formák megjelenésével, pezsgés közben szürkévé válik. Koncentrált sósav, mely a szideritet csak 5 perc múlva támadja meg, itt rohamosan sötétszürkére változtatja a felületet. 2 X norm, salétromsav