Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből

(27, p. 171). Amíg azonban a szepes-gömöri folytatólagos képződési fázisokban a karbonátos elemek uralkodnak, addig Mitterbergen a kovasav szaporodik. Általában tehát a szepes-gömöri és alpesi tapasztalatok alapján nem lehet élesen elválasztani a telérsziderit és a metaszomatikus sziderit típusát. A hegységet átjáró hidrotermális oldatok egyaránt szorítanak ki kőzeteket és töltenek meg hasadékokat. A mellékkőzet kiszorítása a telérelőfordulásoknál is lehetséges. Vékonycsiszolatban vizsgálva a gyűrt porfiroidot, több helyen megfigyelhető (1. ábra.), hogy a kőzetrétegek maradéktalanul eltűnnek a szideritben. Ennek két oka lehet; vagy metaszomatikus kiszorítás, vagy utólagos elmozdulás. SCHAFARZIK felfogásának alapján csak a metaszomatozist tételezhetjük itt fel. Ezt azonban nem állíthatjuk feltétlenül, mert több bizonyíték is van a kialakulás után történt mozgásokra. Ilyenek a csúcsomi eredetileg egységes pirrhotin kristályoknak mechanikai hatást mutató, elsiklatott szerkezete, vagy az alsósajói kalcit és a hollópataki ankerit gazdag — % R szerinti ikerlemezessége. (T. IV. fig. 2, 6.). III. A SZULFIDOS-KARBONÁTOS PARAGENEZIS. Lényeges kérdés, hogy volt-e geológiai korkülönbség a vaspát telérek és a szulfidos ásványok keletkezése között. BERG (7, p. 129) állítja, hogy Szepes-Gömör szulfidasszociációja a Kárpátok belső övének többi szulfidos hidrotermális telérével keletkezett volna együtt s nevezetesen a harmadkori andezit működésének köszönné létét. Az alpesi telepeken Szepes-Gömörhöz hasonlóan megjelenik a kalkopirit, antimon-fakóérc, antimonit és cinnabarit. Hogy a szulfidos ércek későbbi paragenezishez tartoznának, ezt a gondolatot az alpesi telepekre vonatkozóan HIESSLEITNER (14, 15) veti fel. PETRASCHEK (32, p. 212) ezt fenntartással fogadja és pedig azzal az indokolással, hogy HIESSLEITNER területe nem volt jellemző a szulfidok elterjedésére vonatkozóan. HIESSLEITNER vizsgálataiban tehát az általánosítás hibáját emeli ki, végül is eldöntetlenül hagyja a kérdést, hogy szerepelhetnek-e közös paragenezisben a sziderit és a szulfidok. Felhívja a figyelmet PETRASCHEK a hasonló szepes-gömöri és boszniai érctelepeken szükséges analóg vizsgálatokra. Amíg Eisenerz valóban rézszegény, s Radmer rézgazdag, (ez az egyenlőtlen elterjedés HIESSLEITNER felfogását támasztja alá), addig Szepes-Gömörben a rézérceknek ilyen egyenlőtlen elterjedését nem