Jávorka Sándor - Soós Lajos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 29. (Budapest 1935)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. II. rész

Ivarszervek. A hímnősmirigy sötétbarna vagy gesztenyeszí­nű, kivezető csatornája sötét, a vesicula seminalis kicsi és halvány; a fehérje-mirigy sárgás színű, a spermoviductus hosszú, az oviductus szabad része ellenben igen rövid. Ugyancsak rövid a keskeny és fehér színű vas deferens is. A párzótáska véghólyagja hosszúkás tojás­alakú, vékony vezetéke sárgás vagy hússzínű. A penis mirigye egy­szerű alkotású, megnyúlt, néha kalapácshoz hasonló, néha azonban egészen kicsike és rövid, olykor teljesen hiányozhat; feltűnően rö­vid a penis visszahúzó izma. Életmód. Az Agriolimax laevis az Agriolimax agrestisAiez és A. agrestis reticulatus-hoz hasonlóan növényevő állat, azonban se­holsem válik olyan károssá, mint nagyobb testű és nagyobb tömegek­ben előforduló rokonai. Kertekben, emberi ültetvények közelében nem is olyan gyakori, inkább nedves réteken, vizes árkok partján, tavak, mocsarak környékén heverő kövek alatt található meg. Ned­vességet kedvelő természete közismert és a megfigyelések szerint néha még a saját jószántából is felkeresi a vizet, amelyben olykor huzamosabb időt tölthet el. Élete folyamán rendkívül érdekes ivari változásokon megy át, ezekről azonban ezen a helyen nem emlékez­hetünk meg. Petéinek átmérője 1 és 3 mm között váltakozik, a peté­ből kikelő fiatal állatok 3—4 mm hosszúak. Fiatal korukban vörö­ses színezetűek, a fejlődés folyamán azonban mindinkább barnássá változnak. Földrajzi elterjedés: Norvégia, Svédország, Dánia, Anglia, Fran­ciaország, Németország, Belgium, Hollandia, Svájc, Olaszország. Ausztria, Magyarország, Spanyolország, Portugália, Oroszország. Magyarország területén szétszórtan valószínűleg mindenütt előfor­dul; hogy eddig aránylag kevés termőhelyét ismerjük, az annak tud­ható be, hogy gyűjtésére nem fordítottak elég figyelmet. Budapest­ről is csak a legújabb időben vált ismeretessé. Eddig a következő hazai termőhelyekről ismerjük: Budapest (Zugliget, kertből, a Disznófő melletti mocsárból, Kőbányáról, Ró­mai-fürdőből), Cinkota, Csepelsziget, Hódmezővásárhely, Szeged. Tárnok (Fejér m.), Kaposvár, Mecsek hegység: Abaligeti pocsolyák­ból, Sümeg, Pozsony, Nagysalló, Körmöcbánya, Liptószentmiklós. Hradek (Liptó), Rozsnyó, Aggtelek (Jósvapatak mellékágának forrá­sa, Farkaslyuk forrás), Szin (forrás), Petri (forrás), Diósgyőr (forrás), Erdélyi adatok: Derezsnye, Geje forrás, Hargita, Árkos, Gyepüpa­tak. Horvátországban Vrana mellett STURANY gyűjtötte. Gyűjtők: BARTÓK, BOKOR, DUDICH, ROTARIDES, SOÓS, STURANY, SZABÓ, ÚJ­HELYI, VASVÁRI, WAGNER.

Next

/
Oldalképek
Tartalom