Moesz Gusztáv - Soós Lajos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 28. (Budapest 1934)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. I. rész

A magyarorszagi fajok majdnem mind azonosak a kozepeuropaiakkal, tehat alaktani megismeresiik termeszetszeruleg egyiitt haladt azokeval. Ellenben annal messzebb elmaradt rendszertani es faunisztikai ismeretiik. Mollusca-faunank korabbi kutatoi kbziil a ket BIELZ, MIHALY es EDE, azutan HAZAY es KIMAKOWICZ kiterjesztettek ugyan figyelmiiket a hazatlan csigakra is, azonban anelkiil, hogy akar faunisztikai felkutatasukba, akar rendszertani tanulmanyozasukba jobban elmelyedtek volna. A faunank ismereteben igy maradt hezagot ohajtom kitolteni. midon elsosorban a Nemzeti Muzeum, azi. ra;z. Lehmannia marginata, hej, X 37. — 2. R. Limax maximus, hej, X 4.5 —i 3. r. Milax gracilis hejanak also resze, X 37. — 4. R. Bielzia coerulans, a hej szele, X 70. — 5. r. Kristalyos lemezek az Agriolimax agrestis reticulatus hejabol, X 70. utan a becsi muzeum anyagara tamaszkodva megirtam jelen tanulmanyomat. A hazatlan csigak alaktani sajatsagairol csak egeszen roviden emlekezem meg, mert az erdeklodo azokat megtalalja kulonosen SIMROTH es TAYLOR muveiben.