Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)
Wagner, J.: Adatok a magyarországi Limnaeák anatomiai, élettani és rendszertani ismeretéhez
nom. Ezzel azonban nagyon röviden végezhetek. Mint ezt már régebben kimutattam ; a Limnaeák fogazatának száma — legalább is az esetek túlnyomó többségében •— az állat nagyságával arányos. Nagy. széles állatoknak rendesen jóval több foguk van, mint a keskeny, apró formáknak. Tudjuk, hogy a nagy siagnalis-ok egy fél fogsorában néha 50-nél több fogat is megolvashatunk, míg a kisebb példányokban jóval kevesebb a fogak száma. A i?«f7i;r-alnembe tartozó fajok esetében ez a szám jelentékenj 7 en csökken. A hatalmas auricularia-k fogszáma rendszerint 35 körül variál, a keskeny peregra-knál ez az érték 25-ig csökkenhet, míg a truncatula-k még kevesebb — már csak mindössze 20—22 — foggal rendelkeznek egy fél fogsorukban. A fogak számának az egyedek nagyságával való arányos változékonysága lehetetlenné teszi azt, hogy a fajokat a radulák ismerete alapján egymástól jól elkülönítsük. Súlyosbítja a helyzetet még az a körülmény is, hogy egyetlen termőhelyről származó egyetlen faj különböző példányainál is rendkívül változhat a radula fogszáma. A vizsgálatok eddigi megállapításai szerint tehát az egyes fajokat a fogképlet nem jellemzi és csupán annyit mondhatunk ki, hogy a fogak elrendeződése és alakja, szóval a fogazat typusa az, amely ebben a nemzetségben meglehetősen állandó, a nemzetségen belül a Radix-alnemzetség fajait pedig a már előbb említett fogképlet jelenléte tünteti ki. B) Az ivarszervek, A Limnaeák anatómiájával, főleg azonban ivarszervük anatómiai vizsgálatával foglalkozva rendkívül nagy anyagot dolgoztam fel ; hazai formákon kívül még Ausztriából, Németországból. Svájcból, Olaszországból, Franciaországból, Spanyolországból, Islandból, Dániából, Finnországból, Oroszországból és Albániából kaptam állatokat. Az alább következendő leírások valamennyi eddigi vizsgálataim összefoglalását tartalmazzák. A Limnaeák hímnős állatok, ami annyit jelent, hogy egy állatnak úgy hím mind női ivarszervei vannak és párosodás alkalmával, mint a tüdőscsigák általában, kölcsönösen termékenyítik meg egymást. A hímnős vezeték kettéválása után a hím és a női vezetékek, mint két különálló zárt cső futnak le egymás mellett és nem egyesülnek közös atrium genitalisban, hanem a Stylommatophóráktól eltérően, külön-külön nyílnak a- szabadba ; a hímivarkészülék mdlása közvetlenül a jobboldali tapogató mögött fekszik, a vagina torkolatát pedig a lélekző üreg közelében, a nyaki rész bázisán találjuk meg.
