Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

A parietale két lemeze között jelentéktelen sinus van. A falcsont aboralis része az occipitalen fekszik pikkelyszerűen, a squamat csaknem teljesen elfedi. A halántékcsont (os temporale) (1. a 24. képen). A kanárimadár temporalejának szélső részét fedi a sphenoidale, valamint a parietale. A kanárimadár temporaléja erősen tagozott, az egész hallási- és egyensúlyozási készüléket magába foglalja. Főrészei GADOW szerint a következők : 1. a halántékcsont pikkelye. squama temporalis ; 2. a sziklacsont, os petrosum ; 3. a csecs- v. emlőcsont, os mastoideum; 4. a hátulsó hallócsont, os epoticum. E csontokat HUXLEY közös néven ossa periotica-n&k nevezte el. A halántékcsont pikkelye (squama temporalis) a koponya lateralis falának legnagyobb részét adja (1. a 24. képen). Külső felülete sima, domború. Verticoaboralis irányban egyetlen kiemelkedés fut végig rajta, mely apicobasalis irányban mindinkább kifejezettebbé lesz s végül az apicalisan és basalisan irányuló processus orbitális posterior alakul ki belőle, e félhengeralakú nyúlvány dorsalisan domború, ventralisan homorú. A squama belső felületén helyezkednek el a hallás készülékének csontjai, melyeket a squama fed. A squamat aboralisan határolja a petrosum, a parietale és a mastoideum ; nasalisan a sphenoidale orbitális szárnyáig terjed ; verticalisan a frontale szegélyezi. A sziklacsont (os petrosum). E csonton a külső hallójárat behúzódott a koponyaüregbe. A sziklacsontban a hallás készülékét magukbafoglaló csontok egymással annyira összenőnek, hogy elhatárolásuk sok nehézségbe ütközik. A kanárimadár petrosumának határait leginkább a környező lyukak elhelyezkedéséből lehet megállapítani. Nasalisan a kanárimadár sziklacsontja a foramen ovale-ig terjed, egyébként legnagyobb részét más csontok fedik. Aboralisan a koponya belsejében az epoticummal és a parietaléval érintkezik. A tőle apicalisan levő foramen ovale jól tűnik elo, az azt környező csontok is élesen elkülöníthetők : basalisan a sphenoidale, laterálisán és verticalisan pedig az ala temporalis ossis sphenoidalis szegélyezik. A csecscsont (os mastoideum). A kanárimadár mastoideuma az occipitale szélső lateralis részén helyezkedik el és az exoccipitaliákkal csakhamar összenő. A sziklacsonttal együttesen a csigát foglalja magába.