Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

könnyítésére valók. A koponyacsontok sinusai az orrüregek felől kapják a levegőt, főleg azonban az Eustach-kürtből. Különösen nagy helyet foglal el a kanárimadár koponyáján á szem, illetőleg a szemgödör, amelynek nagysága a madarak koponyáján különféle alaki változásokat von maga után (1. a 24. képen). E változások egyrészt a koponyacsontokra, de másrészt az arccsontokra vonatkoznak. Az os frontale a kanári madár hatalmasan fejlett szemgödrére caudoverticalis szegélyt bocsát. Az os ethmoidale különleges saeptum inter orbitale-vá alakult és ezáltal koponyacsont jellegét is elveszítette és inkább az arccsontok közé került. Az os temporale proc. orbitális posterior ja, valamint az os lacrimale proc. orbitális anteriorja szintén a szemgödör fejlettségével vannak kapcsolatban. A madarak koponyája mutatja legszebben a tropibasicus koponyatípust, szemben a platybasicus-sal (Wiedersheim). A kanárimadár koponyáján is élénken kifejezésre jut ez, amennyiben valóban caudalisan és laterálisán fejlődött ki az agyvelő s az os occipitale nem caudalisan, hanem mint az emberben is, basalisan helyeződik. Nemkülönben a foramen magnum is hasonló módon basalisan irányúi (1. a 23. képen). A nyakszirtcsontnak jellemzően egy bütyke van (Monocondylia). Jellemző csontjai a madár koponyájának az os quadratum és a mandibulák (I. utóbb). A koponya valamennyi csontján az összeolvadás tendenciája jut kifejezésre, mert míg a fetus koponyáján több csont különül el, annál kevésbbé látjuk ezt kifejlett madarakon, ahol az összeforradás sokszor oly erős, hogy a varratoknak még csak nj^omát is alig találni meg. Ez a jelenség éppúgy, mint a levegőtartalom a repüléssel is hozható összefüggésbe, nagyobb szilárdságot ad a koponyának. A varratok közül a sutura sagittalis tűnik elő a legjobban, mely a homlokcsontok között bemélyedő fossa formájában látszik (1. a 25. képen). A sutura coronalis még többé-kevésbbé észrevehető, a sutura squamosa ellenben már csupán elmosódott, keskeny vonal alakjában különböztethető meg a kanárimadár koponyáján. A legerősebben elcsontosodnak, ill. elmosódnak az os sphenoidale szélei. I. Az agykoponya csontjai (ossa neurocranii). 1. páratlanok, 2. párosak. 1. Páratlan agykoponyacsontok: a) a nyakszirtcsont, os occipitale ; ß) a,7, ékcsont, os sphenoidale ; y) a rostacsont, os ethmoidale.