Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

ben fejlett és nagyobb szilárdság céljából nemcsak a medencéhez tartozó egyes csontok nőttek össze, hanem ez a berendezés hozzánőtt az os lumbosacraléhoz. Fontos és jellemző tulajdonsága a madár medencéjének nyilt volta, vagyis a ventralis oldalon a symphysis pelvis hiánya. Ennek a körülménynek a tojásnál van nagy jelentősége. A kanárimadár két fancsontjának egymástól legtávolabb eső pontjának mérete, vagyis a medence apertúra caudalisa 23 mm, a medence tehát inkább hosszátmérőjében fejlődik ki a kanárimadáron. A madarak medencéjét csészéhez is szokták hasonlítani, ami főképen azon alapulhat, hogy a vese elhelyezésére szolgáló fovea, ill. excavatio rendszerint mély s a foramen oblongum kialakulása esetleg a csésze fülére emlékeztet. A csipőcsont (OS ilium) (1. a 9. és 10. képen). A medence csontjai közül egyedül a csipőcsont az, amely közvetetlenül érintkezik, ill. összenőtt a gerincoszloppal. A csipőcsont az os lumbosacraléval párhuzamosan helyezkedik el, a kifejlett kanárimadáron egész hosszában odanőtt az ágyék-keresztcsonti csigolyákhoz. A csipőcsontot a crista transversa két részre osztja, cranialis része a pars glutaea, a caudalis pedig a pars renalis. A crista transversa a mediansíkból a gerincoszlop tengelyében indul ki s karélyosan az acetabulum felé kanyarodik (1. a 9. képen). Az acetabulumtól a margó externusszal továbbhaladva a processus ischiadicust alkotja. A pars glutaea dorsalisan homorú. Dorsalis felületén a glutaeusok tapadnak ; innen nyerte a nevét is. A csipőcsont pars glutaeajának ventralis felületén két foveát lehet megkülönböztetni. Az egyik a fovea lumbalis, mely az ágyékcsigolyák mellett laterálisán foglal helyet. Ennek caudalis határa, mint már az os lumbosacralénál is megemlítettem, az utolsó ágyékcsigolyának a többihez képest erősebben fejlett harántnyúlványa. A másik gödör a fovea media v. ischiadica, mely innen a linea arcuatáig terjed. Ezenkívül még egy gödör van, mely a pars renalisra esik (1. a 10. képen). A csipőcsont pars glutaeajának medialis széle nem nőtt egész terjedelmében az os lumbosacraleval össze, e szél a csigolyák összenőtt procc. spinosijaihoz hasonlóan alacsony cristát alkot. E három párhuzamos crista 2 hosszan elnyúlt fossát képez. A pars glutaea cranialis széle domború és laterálisán csúcsban végződik. E lateralis csúcstól veszi kezdetét a margó lateralis, amely kissé homorúan ívelt lefutással az acetabulumhoz tér. A pars renalis dorsalisan kupolaszerűén domborodik, ventralisan a fovea renalist alkotja. A csipőcsont ventralis oldalán található három