Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

M A kanárimadár farokcsigolyái zömök csigolyák, aránylag jól fejlett nyúlványokkal. A csigolya teste vastag, erős csonttömeg, hossza 1 mm, a csigolyalyuk, foramen vertébrale, felé homo'ú, míg ellenkező oldalon domború. Izületi felületei csaknem simák, domborulat alig látszik rajtuk. A foramen vertébrale háromszögletes. Az arcus két oldalról sátor szerűen összehajolva adja a háromszögletes foramen vertebrale-t. Az arcus folytatásában dorsalisan a proc. spinosus-t találjuk, mely hegyesen 3 mm magasan emelkedik ki, cranialisan magasabbra, mint caudalisan. A ventralis nyúlvány gyengébben kifejezett crista. A harántnyúlványok erősebbek, két lateralis pontjuk között 6 mm távolság is lehet (szélsőérték), az utolsókon, melyek az eke vashoz hasonlított, felfelé ívelt pygostyl-t adják, kisebb. II. A bordák (costae) (1. a 11. képen). A madarak bordáján három részt szokás megkülönböztetni : 1. a borda testét, vagyis a tulajdonképeni bordát, 2. a bordaporcnak megfelelő sternocostalis csontot, 3. a horognyúlványt, proc. uncinatus. A bordák hossza caudalis irányban növekedik ; számuk megegyezik a hátcsigolyákéval ; GAUOW csak azokat a csigolyákat tekinti hátcsigolyáknak, amelyekkel ízesülő bordák a szegycsontot elérik, míg az asternalis bordákkal biró csigolyákat a nyakcsigolyákhoz számítja. 1. A kanárimadár bordája mediolateralisan lapított 12—15 mm hosszú csont, mely két végén, extremitas vertebralis, e. sternalis. helyesebben sternocostalis, kiszélesedik. Extremitas vertebralis. A kanárimadárnak minden bordája csak egy csigolyával izesül, és pedig a capitulum a csigolyának külön erre szolgáló izületi felületével, a tuberculum pedig a harántnyúlvány ventralis homorulatával. A bordanyak vékony, a capitulum is gyengén fejlett, csak mintegy a nyak folytatása tűnik fel. A capitulumnál erősebb a tuberculum, mely kissé caudalisan irányul. Extremitas sternocostalis. A kanárimadár bordájának sternocostalis vége lassan, tölcsérszerűen kiszélesedő gumó, melyen sternalis irányban fovea van a sternocostalis csont tuberculumának felvételére. 2. A bordaporcnak megfelelő sternocostalis csont hengeres, kissé lapított. Két végén egy-egy gumó van a bordákkal, ill. a szegycsonttal való izesülésre. A sternocostalis csontok nagysága caudalis irányban növekedik.