Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

ill. canalis transver sarins fúrja át (1. az 5. és 6. képen). Ventralisan jól fejlett, izmok tapadására szolgáló nyúlvány van, mely az első csigolyákon páratlan, a hátrábblevőkben hiányzik, majd kettős. Az utolsó 3—4 nyakcsigolya testéről caudoventralisan irányuló, körülbelül a test hosszának megfelelő, vékony, lapos bordanyúlványok, processus costarii, indulnak ki (1. az 5. képen) a cranialisabbakon hosszúak, hegyesek, az utolsókon rövidebbek. Az első nyakcsigolya (atlas) {1. az 1. és 2. képen). Az atlas a kanárimadár csontos vázán, úgy, mint a többi gerincesén is jellemző, különleges felépítésű. E csigolya itt vékony gyűrű alakjában jelenik meg, amelynek azonban a ventralis része jóval tömegesebb, ezenkívül mindkét oldalán a szárnyaknak megfelelő dudorok emelkednek ki. Cranialis felületén a fossa condyloidea a tömegesebb ventralis részen található, acetabulumszerűen mélyed be s felveszi a condylus occipitalist. Az atlas mindkét íve nagyjában egyforma domborulatot, íveltséget mutat és ellipszis alakú, tág csigolyalyukat, foramen vertébrale, zár be (1. az 1. és 2. képen), amelybe ventralisan az előbb említett tömegesebb részlet emelkedik be. Itt egy apró lyukat is találunk közel a dorsalis széléhez (1. az 1. és 2. képen). E jelenségnek az irodalomban semmi nyomát nem találtam és a madarak atlasáról közölt képek ne.u tüntetik fel. Munkám befejezése után értesültem arról, hogy ezt a lyukat legújabban BOAS írta le más madárfajokon, de nem nevezte el ; szerinte szalag halad át rajta. Néha a lyukat körülvevő ventralis tömegesebb rész nem csontosodik el, hanem porcos maradhat. Ventralis felületén széles, kettős, kissé széjjel térő dudor emelkedik ki, mely inkább caudalisan erős. Az atlas szárnyain lyukak nincsenek, a két ív találkozásánál apró tuberculumokat látni. A második nyakcsigolya (epistropheus) (1. a 3. és 4. képen). Az epistropheus teste nem hosszabb, mint a mögötte következő nyakcsigolyáké. Teste csonka gúlához hasonlóan cranialisan keskenyedik és a fognyúlványba, dem, proc. odontoideus megy át, közben a gallér erősebben kiemelkedik. A dens vége hegyes, hossza a corpus fele hosszúságának felel meg. A csigolyaív, arcus, magasan kiemelkedik és tág for. vertebralet zár körül. Feltűnő a caudodorsalisan magasra húzódó tövis, mely erősebb nyakizmok tapadására alkalmas. A tövis mindkét oldalán izületi nyúlványok emelkednek az ív hátulsó széléből kiinclulóan és ezeket mély incisura választja el a harántnyúlványoktól. Külön foramen intervertébrale és for. transversarium nem alakult ki.