Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)
Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza
Csonttani vizsgálataimhoz 16 különböző korú. nemű és nagyságú kanárimadarat használtam fel. Miután a fajta és az életkor pontos meghatározása eseteimben teljesen kifogástalanul nem volt lehetséges, amenynyiben törzskönyvi adatok nem álltak rendelkezésre, ezért a következőkben legfeljebb annak a megjelölésére szorítkozhatom, hogy fiatalabb vagy idősebb állatról van szó. Evvel szemben a nem meghatározása a boncolás útján minden esetben sikerült. A M. Kir. Állatorvosi Főiskola Ambulatoriumából és Kórbonctan' intézetéből rendelkezésemre bocsátott hullákat forró vízzel leforrázva, tollruhájuktól, bőrüktől megfosztva kizsigereltem és a nagyobb izmokat pineettával leemeltem. Ezután 3—4 hétig álló vízben, melyhez kevés KOH-t adtam, maceráltam. A csontokat természetes összeköttetésükben megtartani csak kivételesen sikerült, mert a legtöbb szalag oly gyenge, hogy már a legkisebb húzásnak is engedett, másfelöl a csontok aprósága miatt azoknak pergőfúróval való megfúrása és mesterséges úton való összefüzésére irányuló kísérleteim sem vezettek a kivánt sikerre. Ezért a csontokat természetes egymásutánjukban u. n. francia felállítási módszer szerint sötétkék kobalt-üveglapokra ragasztottam syndetikonnal, másfelől a csontos váz egyes részeit vizsgálat után dobozokban tettem el. A kanárimadár csontjai jórészt ugyanolyan általános tulajdonságokat tüntetnek fel, mint a többi házimadaraké (Gallinaceae, Xatatores, resp. Lamellirostres, Columbinae etc.). Jellemző sajátságuk tehát az emlősök csontjaival szemben a csontjaik pneumaticitása. Csöves csontjaik felnőtt állatokban nem csontvelőt, hanem levegőt foglalnak magukban. A levegő a csontokba a lélekzőutak útján jut, a fej csontjaiba az orrüregen és az Eustach-féle fülkürtön át, a többi csontba pedig a tüdőn keresztül a hörgők végétől kiinduló légzsákokon át, úgyhogy a levegő a csontokban is tulaj donképen a légzsákok folytatásában, a légzsákokból kiinduló vékony falú, hártyás csövekben, tömlőkben található, melyet WIETERSHEIM ,, mucosa pneumatica : '-nak nevezett el. Fiatal kanárimadár-fiókák csöves csontjaiban a kikelés után rövid ideig csontvelő található. A madárfiókák növekedésével a csontvelő fokozatosan eltűnik és ennek helyét levegő foglalja el, a tág hálózatú, szivacsos, bővérű velőállomány ritkul a légzsákok nyúlványainak behatolása és előrenyomulása kapcsán. A levegőtartalmú csontok felismerhetők egyfelől arról, hogy egyik végükhöz közel aránylag tág lyuk vehető észre, melyen keresztül a levegőt vezető hártyás cső nyomul be, de másfelől világosabb színe és fénylő külseje is megkülönbözteti a velőtartalmú, tompafényű és sárgás színű többi csonttól. A kanárimadár csontjai közül a zeu go podium alatt következők levegőt már nem foglalnak magukban kifejlett korban sem.
