Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Wagner, J.: Adatok a magyarországi Limnaeák anatomiai, élettani és rendszertani ismeretéhez

levegőt szippantani. Ügy látszik, hogy már teljesen elfelejtették tüdejüknek, mint ilyennek a használatát {8. p. 199K Ha a patakok, tavak kiszáradnak, a bennük élő Limnaeák még rövidebb-hosszabb ideig életben maradnak, de a tág szájnyílású, nagyobb fajok természetesen hamarább elpusztulnak a levegőn, mint a keskeny háznyílású megnyúlt, kicsi példányok. A L. peregra gyakran önszántából elhagyja a vizet és a part mentén mászkál; különösen estefelé jönnek elő. Joggal érdemelték ki a „vándorló iszapcsiga" elnevezést, mert sokszor az egyik mocsárból egy másikba költöznek át. Többször megfigyeltem aquariumomban tartott peregra-kon, hogy az edényből kimászkáltak, azonban ők sem birják ki sokáig nedvesség nélkül. A Budapest-Zugligeti Disznói ő melletti kis tóban igen nagy mennyiségben éltek peregra-k. Egy évvel ezelőtt (1928-ban) ősszel a tó kiszáradt és a víz teljesen eltűnt belőle ; egy darabig még tovább éltek a csigák, de később valamennyien elpusztultak, mert sehová sem tudtak elmászni, lévén ez a tó az egyetlen nedves terület az egész környékben. Mikor az állatok teste rothadásnak indult, a levegő egyenesen elviselhetetlen szagú volt a tó közelében, ami nem csoda, mert annyi csiga borította a fenekét, hogy az ott haladók léptei alatt csak úgy ropogott a sok csigahéj. A L. truncatula-nak kell aránylag a legkevesebb víz, mert ez a faj nedves réteken is megél. WlEDERSHElM megfigyelte (75, p. 573), hogy a E. auricularia, nedves, friss mohában két hónapig is kibírta. Bizonyos, hogy nedves, vízzel telt levegőben huzamos ideig elélnek az állatok, de ez nem jelenti azt, hogy a vízen kívüli életfeltételekhez valóban alkalmazkodni tudnának. Közismert dolog, hogy a Limnaea-faj ok kifejlődésükben mennyire változóak s ezért nem lep meg, ha sok abnormális alakot találunk közöttük. Ezekről több helyen megemlékeznek a malakologusok, én azonban nem akarok itt velük bővebben foglalkozni. Röviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy ide tartoznak a scalar id-alakok, a törpe-formák, az elferdült, ki- vagy befelé hajlott szájperemű házzal bíró állatok, a parazitizmus általi megkínzás következtében létrejött furcsaságok, stb., stb. A Limnaeák élősdi férgeiről külön kell megemlékeznünk. Már régebbi idő óta tudják, hogy a májmételynek a L. truncatula a köztigazdája. A csillangós miracidiumok bevándorolnak a csigába ; főleg a lélekzőüreg környékét lepik el, ahol később elhullatják a csillangóikat és tojásdad csíratömlőkké alakulnak át, amelyeknek a testüregében a levált sejtek egymás után rediákká. vagy cercariákká fejlődnek ki. Egy lárva, amely tavaszkor bevándorol a csigába, a közbülső nemzedékeivel őszig átlag 300—400 darab cercariát is létrehoz. A májmétely gyakoriságát tekintve, valószínű, hogy nemcsak a L. trun-