Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)

Földvári, A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén rétegeinek stratigrafiájához

grundi rétegek és a lajtamészkő közé települ (10. 14), vagyis tágabb értelemben a Cserhát-Mátrában található ti. n. középső riolittuIával. Tehát a nagy középső mioeénkori vulkánosságnak a nyomát e területen is megtaláljuk. A riolittufa felett a közép miocén (Tortonien) lajtamészkő következik. Alsó rétegei vagy meszes homokok, vagy a grundi kavicsok anyagát magukba kebelező meszes kötőanyagú konglomerátok. Érdekes foraminiferás, szivacstűs fáciese a lajtamészkőnek az Érdnél Kutyavár mellett található homok. A felső miocénkorú szarmatamészkő ezen a területen a lajtamészkőhöz, sőt a grundi kavicshoz képest is transgressiv jellegű képződmény. Ez sok helyen megfigyelhető, pl. a budafoki Péter-Pál-utcában a házak udvarán lehet látni a szarmatamészkő rátelepülését a grundi kavicsra és agyagra. Érd vidékén is látható, hogy a szarmatamészkö sok helyen közvetlenül a grundi kavicsokra települ. Fülöpmajortól északkeletre lehet látni, hogy a szarmatamészkő tele van kaviccsal, ez szintén a grundi kavicsra való település mellett szól. A torbágyi Sonnenbergen és méginkább a Steinfelsenbergen a szarmatamészkő a felső oligocén rétegeken található. A szarmataemelet magasabb részét cardiumos fehér márgák képviselik. Ezeket csak ott lehet megtalálni, ahol mélyebb szintbe kerültek, máshonnan az erózió elhordta e rétegeket. Felemlíthető, hogy a szarmatamészkőben vékony, elmálott riolittufa réteg található, amelyet a szarmatakori távoli vulkánosság nyomának tekinthetünk. Helyzetére nézve megfelel a Mátra u. n. felső riolittufa szintjének. * * * Die ältesten Schichten des Plateaus von Bia-Tétény gehören dem Oberoligocen zu. Zwischen den tonigen Schichten kann man Pectunculus obovatus führenden Sand finden. In den Oberoligocen-Schichten kommen Sandsteinbänke die Pflanzenabdrücke tragen vor und im Einschnitt der Strassenbahn von Törökbálint befindet sich auch eine Konglomeratenbank. Die tiefsten aufgedeckten Oberoligocen-Schichten sind die Cyrena semistriata enthaltenden Tonschichten des adlerberger Brunnens. Eine eigenartige Lage nehmen die in Versteinerungen reichen Schotterschichten am Lerchenberg bei Budafok ein. Diese wurden früher angesichts ihrer Fauna für Untermiocene gehalten. Doch widerlegt ihre Lage dieser Ansicht. Diese Schichten finden sich nämlich auf einer Oberfläche von einigen Quadratkilometern ausschliesslich neben der Donau und fehlen gänzlich in den westlichen Teilen. In den Gegend von Budafok siedeln sich also die mittelmiocenen Grunder Schichten discordant an die fraglichen