Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)

Földvári, A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén rétegeinek stratigrafiájához

f>6 Ez a denudatiós periódus megegyezik azzal az alsó miocén korú szárazföldi periódussal, amely úgy látszik az egész Dunántúli középhegység területén általános ; mivel seholsem találtak alsó miocén kövületes rétegeket. Ez a szárazföldi periódus keletfelé is megvan, a Cserhátban, Salgótarján vidékén. Itt azonban csak az aquitanienben van szárazulat, a burdigalienben már tengeri üledékek találhatók, szóval a keletfelől jövő új transgressio ezt a vidéket előbb érte el, mint az egész alsó miocénban szárazulatot képező dunántúli Középhegység területét, ahová csak a középső miocénben jutott el. A Pacsirtahegy környékén előforduló, kövületdús, homokos-kavicsos üledékek tehát az oligocén és miocén határán képződtek, mivel képződésük után következett a más területeken miocén korúnak felismert szárazföldi periódus. Mindamellett azonban valószínűnek látszik, hogy ezen rétegek felsőbbrészei már a miocénban képződtek. Mivel azonban e rétegekben lehetetlen határt vonni, legegyszerűbb lenne e rétegeket átmeneti oligomiocén rétegeknek tekinteni. Az alsó miocén denudatiós időszak után rakódtak le a középmiocén (Helvétien) litoralis kavicsok. Ezek a grundi kavicsok, mint már láttuk, discordansan települnek az oligo-miocén üledékeken. A grundi rétegek analógjai a rákosszentmihályi Sashalom rétegeiben ismerhetők fel, melyeket LŐRENTHEY (10) alsó miocén komnak vett, később NOSZKY (20) a közép miocén aljára a helvétienbe sorolta. A grundi rétegek kövületszegények, csak néhol jelzik vékony, ostreás padok a tenger helyi ingressióit. A durva kavicsban kövült fatörzsek fordulnak elő. Ilyeneket említ TAEGER (13, p. 99) a Vértesből és a bakonyi kavicsok is hasonló kifejlődésüek. (LÓCZY L. : A Balaton környékének geológiai képződményei p. 240). A kovásodott fatörzsek előfordulása az egész Középhegység területén a grundi kavicsokban annyira általános, hogy valósággal szintjelzőnek lehetne tartani. Mindezekből látható, hogy az ősi kristályos kőzetekből álló szárazulatnak a közelben kellett lenni. Megjegyzendő, hogy e szint üledékeiben nemcsak kavicsok, hanem agyagok, homokok, sőt szárazföldi jellegű tarka agyagok is találhatók. Hasonló kifejlődésüek a Bakony grundi rétegei is. A grundi rétegeknek egyik magas fáciese a bryozoás mészkő. A területen csak a nyomai voltak meg ; a Dunabalparton és Pomáz vidékén nagyobb elterjedésű. A grundi rétegek szintezését biztossá teszi az a 10 m vastag riolittufa réteg, melyet a grundi agyag és kavics felett a budafoki Sashegyen találtam. Kétségkívül azonos ez a tufa azzal, mely a Rákosvölgyében a