Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)

Földvári, A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén rétegeinek stratigrafiájához

VIII. Szarmata rétegek. E kor képződményei cerithiumos, tapeses, erviliás mészkövek és helyenként fehér márgák. Ügylátszik ezen a területen a lajtamészkőhöz képest transgressiv képződmény. Látható ez pl. a budafoki Péter-Pál utca 85. számú ház udvarán és a szomszédságában, hogy a grundi kavics és agyag egyenlőtlen felszínére települ a szarmata mészkő. Törökbálinttól és Érdtől nyugatra a szarmata mészkő nagy területen grundi kavicsra vagy felső oligocén rétegekre települ. A torbágyi Sonnenbergen (Nap-hegy) a felső oligocén rétegek felett már csak a roncsait találjuk meg a szarmata mészkőnek, de a Steinfelsenbergen jól látható a rátelepülés. (A katonai lövészárkokban megfigyelhető, hogy pár lépésnyi területen, hol lajtamészkőben, hol szarmata mészkőben halad az árok, ez a szarmata rétegek egyenetlen térszínre való települését jelentené, ami talán a parti korrázió hatására keletkezett). A szarmata emelet felső rétegei fehér márgák, amelyeket a torbágyi viadukttól délre fekvő 293 m-es szőlőhegy árkaiban és nyugati oldalán találunk feltárva. Ez a réteg már nagymértékű eróziót szenvedett, ami abból tűnik ki, hogy ugyanezen árkokban a vastag, összemosott diluviális törmelék sok átmosott szarmata kövületet tartalmaz a pannon szintén átmosott kövületeivel együtt. A törökbálinti kőfejtőktől délkeletre, azoktól pár száz méter távolságban, a völgy keleti oldala felett a szarmata mészkőben ostreás pad található. (Ilyenről emlékezik meg LIFFA 1904. évi fölvételi jelentésében Tinnye és Perbal vidékének szarmata mészköveiből). A szarmata rétegek közt a tétényi kőfejtőkben mintegy 30 cm riolittufa található (17), amely a Mátra felső riolittufájának felel meg (28). Érdekes, lajtamészkőbe való faunisztikai átmenet észlelhető a lövészárkoktól északkeletre levő szarmata folt alsó rétegeiben. Mindezen rétegek elhelyezkedését a mellékelt térképvázlat tünteti fel. A vidék fejlődéstörténete. A terület legrégibb képződménye felső oligocén korú. Agyagos tengeri rétegek ezek, amelyek közé települnek lencseszerűen a Pectunculus obovatus-os homokok. Helyenként egészen kiscelli agyag képű rétegek váltakoznak homokokkal, sőt konglomerátokkal. Szépen látható e rétegek váltakozása a már említett péterhegyi vasúti bevágásban. Ez a változatos kőzettani felépítés partközelre utal, ahol az üledékek természete hamar megváltozhat. Ezt a feltevést, megerősítik a növénylenyomatokat tartalmazó