Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)
Földvári, A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén rétegeinek stratigrafiájához
NOSZKY (24, p. 307 és 28, p. 23) az aquitan széntelepes csoport alatt talált homokos-kavicsos liorni típusú üledéket, melyben az Aequipecten praescabriusculus is eföfordul, ezeket a rétegeket az oligocénbe sorozza és a miocént az aquitani regressióval kezdi. Régebben (20, p. 2) átmeneti oligocén-miocén rétegeknek tartotta ezeket a rétegeket. Mindamellett valószínűnek látszik, hogy ezeknek a homokos-kavicsos rétegeknek a felső részei már az alsó miocénban képződtek, azzal a megjegyzéssel, hogy a Duna-balparton található pectenes, anomiás? ostreás üledékeknél régebbiek. Ezt azzal bizonyíthatom, hogy HORTJSITZKY FERENC (26) vizsgálatai szerint, úgy látszik, hogy a pesti oldalon a Pecten praescabriusculus-os homok stb. rétegek és a sashalmi grundi kavics közt megszakítatlan a rétegsor, tehát ott a Pecten praescabriusculus-os rétegek az alsó miocén legvégét jelzik. Budafokon ellenben a grundi rétegek már discordansan települnek a pectenes rétegekre, itt tehát az alsó miocén végén denudatiós szárazföldi időszak lehetett. Hogy ilyen közel eső helyeken azonos faciesben kifejlődött rétegek nem képviselnek egyazon szintet, azt a kelet felé viszahúzódó tengerrel lehet megmagyarázni. A felső oligocén végén Budafokon már partközeli Pecten praescabriusculus-os rétegek képződtek, (illetőleg olyan rétegek, melyek már Pecten praescabriusculus-t is tartalmaznak), míg a pesti oldalon még a mélyebb tengeri felső oligocén rétegek képződtek. Az alsó miocén végén Budafokon denudatió működött (szárazföldi periódus) és ekkor a pesti oldalon sekély tengeri Pecten praescabriusculus-os rétegek képződtek. Ezek a rétegek a Pacsirtahegy tetejéig húzódó kavics- és homokbányában láthatók szépen feltárva, (Pacsirta- és Péterhegyi szelvény) ahol a település jól megfigyelhető. A bányából délkelet felé kivezető út mellett vannak a legidősebb rétegek feltárva (a rétegsor alulról kezdve) : 1. Pectunculus obovatus-os hornok, amelyből az oligocén rétegeknél leírt fauna került elő. 2. Szürke palás agyag 4—5 m, felsőbb részében vékonyabb kövületes homoklencsékkel. Itt a rétegsor további összefüggése megszakadt és a bánya középső részén találhatók meg a fedőrétegek. 3. Növénylenyomatos homokos agyag, mely valószínűleg magasabb része a Pectunculus obovatus-os homok felett települő szürke palás agyagnak. 4. Egy m vastag kövületdús konglomerat és homokkő-paci. Ebből a következő fauna került elő : Lamellibranchiata : Pectunculus Philippii DESH., Callistotapes
