Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)

Szalay, L.: Magyarországi Hydracarinák

sen áll ez a bennünket érdeklő Hydracarinákra. jóval közelebbi rokonságban van a folyó vizekben (főleg hegyipatakokban) élő alakokkal, mint azokkal, amelyek állóvizekben otthonosak és ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb forrás patakba megy át, tehát, mint hegyipatak, vagy mint síksági patak folytatódik tovább, úgyhogy a kétféle biotop alig választható el egymástól élesen, ez természetesnek is látszik. Az átkutatott területeken forrás jellegű biotop a nagysallói fórrásos mocsár (7); ennek a termőhelynek Hydracarina-faunája meglehetősen kevert, benne DTTDICH U. is a következő fajokat találta : Thyopsis cancellata Arrhenurus nodosus Hydryphanf.es dispar „ batilUfer Dart i a Borner i „ cusp idator Megapus spinipes „ insulanus Xystonotus Wittmanni Hydroceles confervae. Ezen mindenesetre érdekes biotopnak nagymértékű elmocsarasodását mutatja az a körülmény, hogv benne pl. Hydryphantes dispar, Arrhenurus nodosus, A. batilUfer és A. cuspidator él, olyan fajok, melyek kimondottan eurytherm állatok. A Thyopsis cancellata nagymértékben eurytop: időszakos vizekben, tócsákban, tavakban, forrásokban, patakokban egyaránt megtalálható, de mindenütt az illető viz növényzetéhez kötve. Ahhoz, hogy a Dartia Borneri-\, melyet eddig egy, a Ritom-tó (Alpok) keleti partján elterülő Ü2S-t tartalmazó mocsárból (39, p. 280) és egy sziléziai patakból 36, p. 480) ismerünk, ökológiai szempontból milyen megítélés alá vegyük, még több adatra van szükségünk. Az itteni területen, mint DUDICH ujabb kutatásai mutatják, külünösen a tavaszi és nyári hónapokban jelenik meg nagy számban s mindig a víz moháját lepik el, azon mászkálnak vagy a levelek között kapaszkodnak, mely körülmény az állat bryophil jellegét látszik igazolni. A Megapus spinipes itteni előfordulása viszont, mely az eddig ismert termőhelyei alapján rheophilnek minősíthető s a forrásokban legfeljebb vendégként (krenoxen) jelenik meg, mutatja, hogy ezen biotop nagymértékű elmocsarasodása és eliszaposodása mellett is alkalmas hely arra, hogy benne roophil-fajok is megéljenek. A Xystonotus Willmanni meglehetősen ritka faj. Németországi előfordulásai (Bremen környéke, Rügen, Holstein : Trammer-tó közelében eredő forrás Plön mellett) VIETS (36, p. 548) szerint arra utalnak, hogy az állat krenobiont, viszont LÜNDBLAD (12, p. 445), ki Svédországban limnokren és helokren jellegű források mellett egy mohával erősen benőtt patakból, azonkívül Dániából is ismeri, nem tartja határozottan krenobiontnak, hanem legfeljebb, mint krenophil állatot fogja föl. Bár az itteni