Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)

Éhik, Gy.: A mezei görény (Mustela eversmanni Less.) hazánkban

A magyarországi pleisztocéngörények kérdése. Kénytelen vagyok ez alkalommal a hazai pleisztocéngörények kérdésére is kitérni, amellyel KORMOS TIVADAR foglalkozott behatóbban 1915-ben.

1 KORMOS: „A pilisszántói kőfülke" című munkájának 4. fejezetét szenteli a középeurópai pleisztocéngörény kérdésének. Ennek a fejezetnek egy sorát azonban, mielőtt a dolog érdemleges tárgyalásába mennék, kénytelen vagyok helyesbbíteni. Nevezetesen a 439. oldalon ezt mondja : „Ezeken a lelőhelyeken kivül megtaláltam állatunkat a pozsonyinegyei l'álffy-barlang mindkét rétegéből gyűjtött anyagban is. Különösen nevezetes az alsó rétegből származó óriási állkapocs (XXV. tábla, 14. ábra). ÉHIK a l'álffy-barlang faunáját tárgyaló munkájában a görényt nem említi." KORMOS elmulasztotta megemlíteni, hogy a Pálffy-barlang anyagának csak egyik részét dolgoztam fel, s az a bizonyos görény-maradvány a következő évi ásatásnál összegyűjtött anyagból került elő. KORMOS idézett munkájában az összes eddig ismert hazai pleisztocén görény-maradványokat teszi tanulmány tárgyává és a NEWTON által leírt Mustela robusta fajhoz sorolja azokat. „A magyarországi fosszilis görény állkapcsa aránylag rövidebb, sokkal magasabb, vastagabb és termetesebb, mint a recens M. putoriwsé* — mondja KORMOS. ÉS ez igaz is, ha az állatot a közönséges görényhez hasonlítjuk, azonban nem állja meg a helyét akkor, ha a Mustela Eversmanni-val hasonlítjuk össze. KORMOS a rágóizom benyomatától mért hosszúságot az állkapocs magasságához viszonyítja s az így kapott adatok alapján állítja, hogy a fosszilis görény állkapcsa aránylag rövidebb, holott az állkapocs hosszát helyesen mindenkor a koponya hosszához viszonyítva állapítjuk meg. Természetesen ez esetben KORMOS fosszilis koponya hiányában a megfelelő utat nem követhette és itt csupán arra akartam rámutatni, hogy ez a jelleg ilyen határozott formában nem állítható. A rágóizom benyomatának elülső szélétől a metszőfog gödréig mért távolságot, az állkapocs — p* és nn között mért — magasságával arányba állítva, KORMOS a recens görényen 2'5, a fosszilison 3"ö arányszámot kap. Az ugyanúgy nyert arányszám a hazai recens Eversmannikon 3"2, ami már jóval közelebb áll a KoRMOs-féle adathoz. A rendelkezésemre álló orosz példányokon ez a szám 3*l-nek adódik. — Az állkapocs „magasabb'" volta a mezei görényt jellemzi. Az állkapocs vastagságára vonatkozólag megjegyzem, hogy a hazai recens példányokon ez a 1 KOBMOS T. : A pilisszántói köfülke. (M. Kir. Földtani Intézel Évkönyve. XXIII, 1915, p. 307—498).