Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Soós, L.: A magyar Mollusca fauna múltja

fajok alkotják őket, melyeknek analógiáit és atyafiságát ma a trópusok alatt élő fajok között kell keresnünk, avagy egyenesen be kell őket osztanunk ilyen nemekbe. Azonban mindjárt meg kell jegyeznem, hogy az analógiák megvonásában, vagy az európai fossilis fajoknak mai tropikus nemekbe való beosztásában nagyon óvatosan kell eljárnunk. A palaeontológusok, akik kénytelenek pusztán a héj sajátságai alapján meghozni Ítéletüket valamely alak hovatartozósága felől, könnyebben elhatározzák magukat az utóbbi lépésre. A zoológust nagyobb óvatosságra intik az anatómiai vizsgálatok gyakran meglepő eredményei, melyek azt bizonyítják, hogy hasonló héj gyakran anatómiai szerkezet tekintetében nagyon eltérő és egymással közelebbi rokonságban egyáltalában nem álló szervezeteket takar. A mi Arianta arbustorum-unk háza pl. annnyira megegyezik a kaliforniai Epiphragmopjhora-ía,}okéval, az Isognomostoma personatum-é pedig a szintén északamerikai Polygyra (Triodopsis)-fajokéval, hogy ha csak fossilis állapotban volnának ismeretesek, habozás nélkül hajlandók volnánk őket ugyanazokba a nemekbe osztani — s valóban azokban is szerepeltek még nem sokkal ezelőtt is — holott anatómiai szerkezetük bizonysága szerint még csak nem is ugyanazokba az alcsaládokba tartoznak. Vagy ki hitte volna, hogy a Cylindrus obtusus, melyet DEAPAENAUD annak idején Pupa-î&jkënt irt le, később pedig az Enidák közt jelölték ki a helyét a Mastus-ok szomszédságában, anatómiai szerkezete alapján a Helicidák, pontosabban a Campylaeinák közé tartozónak fog bizonyulni? A Vallonia- és Acanthinulanemek régebben általánosan a Helicidák közt szerepeltek, de anatómiájuk megismerése után kiderült, hogy helyüket a Pupillidák és Enidák táján kell kijelölnünk, viszont a Strophocheilus-ídqok, melyek házuk szerint a Bulimulidákkal egyeznek meg, a tágabb értelemben vett Helicidák (pontosabban: Acavidák), és a korábban szintén a Bulimulidák közé sorozott Amphidromus szintén a Helix-íélék (pontosabban: Camaenidák) közé tartozik. Ezt a körülményt nyomatékosan ki kell emelnem azért, mert az európai fossilis Mollusca-faunát tárgyaló irodalomban bőségesen szerepelnek olyan nemek, melyek ma messze trópusi vidékeken élnek, kiváltképpen a Helix-íélék hatalmas családjából. PILSBEY már mintegy 35 évvel ezelőtt fölemelte szavát az ellen, hogy az európai fossilis Helicidákat a föld legtávolabbi pontjain élő alnemekbe osszák be. „Néhány eltérő ág kivételével", irja, „melyek látszólag nem hagytak utódokat maguk után, az összes európai harmadkori Helix-íélék oly alnemekbe tartoznak, melyek ma is a palaearktikus, vagy legalább a holarktikus régió valamely pontján élnek. A föltételezett Corasia, Chloraea, Eurycratera, Coryda, Dentéllaria, Obba, Chloritis, Thelidomus, Mesodon, Triodopsis stb. fajok, melyeket Európa eocénjéből, oligocénjéből és miocénjéből felsorolnak, semmi esetre