Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

az oligocénhez veszi. A köztudatba nálunk azonban már a cattien elnevezés ment át erre a fogalomra és kiszorította a régi Aquitánient, amelyet FUCHS (39.) a széntelepes Radoboj, Salgótarján stb. csoportokra alkalmazott (igaz, hogy ezeknek itt-ott horni typusban kifejlődött fekűjével egyetemben). Ezt az irodalmi fejlődést megtartva, az Aquitanien elnevezést — ha helyenkint a hozzáfűzött nem helyes következtetéseket le is kapcsoljuk — alkalmazhatjuk a különösen nálunk, illetőleg területünkön oly hatalmasan kifejlődött széntelepekre és kísérő rétegeikre (amelyekben kelet felé a Sajó-völgyben tengeri és félsósvízi kövület is van elég), illetőleg a nekik megfelelő időbeli regressiókra, illetőleg denudatiós időszakokra, amelyek a salgótarjáni medencétől Ny. felé egyre jobban jelentkeznek. Akkor a FucHs-féle Aquitanien jelenti az alsó miocén alsóbb szintjét, amelyet speciálisan nálunk a középhegységben igen jól el lehet választani a f. oligocéntől. Vagyis a határ kissé feljebb megy. A horni- molti rétegek faciesének megfelelő salgótarjáni stb. facies-változatok nem lesznek egyebek, mint a Pectunculus obovatus rétegeknek, vagy Cerithium-os és egyéb félsósvízi és tengeri, de eltérő fáciesben kifejlődött képződményeknek, kisebb jelentőségű aequivalens faciesei. Ez legalább nálunk, illetőleg középhegységünk területén mindenütt consequensül és ellentmondás nélkül keresztülvihető s egyéb helyeken, így Ny felé — amennyire már az ilyen irodalmi adatok alapján áttekinthető — sem ütközik nagyobb nehézségekbe. A máig érvényben volt nézetek számos ellentmondása voltaképen a faciesváltozások complikáltságán, illetőleg azon a tényen múlik, hogy a fiatalabb harmadkori faunákban a gyors faciesváltozások miatt, amelyre a szervezetek élénkebben reagálnak, mint az időben fellépő, sokkal de sokkal lassúbb változásokra, háttérbe szorul látszólagosan, legalább is kisebb időközökön belül, a fejlődés folytonossága, különösen helyileg. Hiszen azt látjuk, hogy a faunák vagy a fauna-elemek a különböző szinteken belül többszörösen megismétlődnek, mint az a Galga-völgyi rétegekben, vagy az Ipoly-Z agy va-völgy k. és f. oligocén és a. és k. miocén schlierfacieseiben, vagy pedig SCHRÉTER 1916. és 1917/18. évi jelentéseiben jellemzett sajóvölgyi szénközti rétegekben, igen jól észlelhető. Itt tehát szemünk nem elég finom arra még, hogy felismerje a fejlődő változásokat a faunában, mint a jura szintekben lehet. Itt tehát segítségül kell hívni erősebb, illetve könnyebben felismerhető tényezőket, amelyek persze nem mindenütt találhatók fel; azért általánosításuk — ha helyenkint igen jól megfelelnek is — nem vihető keresztül teljesen, mert a faciès, a palaeogeographiai viszonyok függvénye, más helyzetet teremthetett. A geológiában rendszerint csak ott kaphatunk pontosabb, erősebb