Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

correctio alapján, még valamiképen tért engedni. A fenti munka 1924-íki német kiadásában — még tovább kellett ebből is lenyesegetni (110, p. 500—501), ha még nem is szakíthattam teljesen vele. Sok dolog azonban már akkor is ellentmondott, a helyszínen is, de még inkább a környezetben. Különösen pedig a Sajó-völgyben, ahol SCHRÉTER a szénfeküjét 1916-iki jelentésében (91, p. 333—334) feltételesen, 1918-ban (99, p. 283) már határozottan a f. oligocénbe helyezi ; bár akkor a kézzelfogható összeköttetés pontosabb ismerete t. i. az egercsehi medencéé még nincs meg; ezt csak 1920-ban írja meg SCHAEARZIK (101) s utána mindkettőnknek külön-külön és együttesen is alkalmunk van bejárni e területet és a szóbanforgó területek egyéb részleteit is, úgy hogy e kutatások egyre nagyobb területre terjedhettek ki. Ezekben az utóbbi időkben azután oly tényeket sikerült észlelni több helyt, igy különösen a Galga- és Ipolyvölgyben, de magában Salgótarján környezetében is, ahol a háború után nagy erővel fellendült bányászati műveletek, a hatalmas feltárások és főképen HROSIENTSIK bányaigazgató úrnak a bányász igazi alaposságával és a természetbúvár fáradhatatlanságával véghezvitt alapos gyűjtései, amelyek a Nemzeti Múzeumnak gyűjteményeit is nagyértékű tudományos anyaggal gazdagították, e területekről, egyebeken kivűl a szén fekűjéből is több új gazdag lelőhely megismerését eredményezték, a megfelelő jól feltárt, világos profilokon kivül. Mindezek alapján most már kénytelen voltam az egész glauconitos homokkőcsoportot a felső kövületes rétegekkel, a Loibersdorfi etc. faunák dacára is a Cattienbe helyezni és a miocént itt a terresztricummal kezdeni. Még pedig nemcsak a szűkebb értelemben vett salgótarjáni területeken, hanem a határos és csatlakozó részeken a Mátrában, Cserhátban ÉszakNógrádban, az Eger- és Sajóvölgyben, sőt az utóbbi években alkalmam lévén a Pesttől északra és keletre eső területeket is bejárni, ezt részint autopsia, részint az irodalom (104, 108, 112) alapján erre is kiterjeszteni, így bizonyos mértékben általánosíthatni is; és így azután egyrészt SCHRÉTER sajóvölgyi megállapításaihoz csatlakozni, másrészt pedig BÖCKH H.-nak (70, p. 715) 1909-iki felfogását e tekintetben teljes mértékben visszaállítani, illetőleg megerősíteni. Természetesen így ellentétbe kell, hogy kerüljünk a bécsiek megállapításaival és szakítanunk kell a horni, molti stb. bázisokkal. De kénytelenek is vagyunk, hiszen nekünk hatalmas sok ezer km

2 terjedelmű, ezer méternél is vastagabb, teljes, összefüggő, még mesterséges feltárásokkal is bővelkedő (amelyek pontos méréseket is megengednek), oligocén-miocén rétegsorozataink vannak, amelyeknek erélyes és változatos facies-változásai és ezek átmenetei a legváltozatosabb betekintéseket nyújtják a földfejlődés mozzanataiba, sokszorosan teljesebben, mint a kis horni tájék teheti.