Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

Hossza 7 mm. — Egyebekben olyan mint a törzsfaj, de lehetséges, hogy új faj. Clypeus mit starken, braunen Seitengruben. Schildchen und Hinterschildchen mehr rötlichgelb, Stigma dunkelbraun mit weisslicher Basis, Hinterschienen rot mit dunklerer Spitze, Bauchfalte weiss, Tergite fein weisslich gerandet. Aussenwinkel der Discoidalzelle rechtwinklig. Länge 7 mm. — Sonst wie die Stammart, es ist aber auch möglich, dass es eine neue Art ist. Lagarotus erythrocerus Gr. 9- — Tátra: Szepes-Béla (1890. VIII. 6; BÍRÓ), Dicső-Szent-Márton (1915. VIII. 13; CSÍKI), Sziget-Szent-Miklós (1912. V. 9; BÍRÓ); A tátrai példány a törzsfajtól eltérő: a fejpaizs fénytelen, szétszórtan álló nagy pontokkal, a hátvég lécei erősen kifejlődtek, az area postica középső borda nélküli, az areola sem bordás, a nervellus jól láthatóan antefurcalis és a középen megtört, a tegulák barnaszegélyűek. Das Exemplar aus der Tátra weicht von der Stammform ab: Clypeus matt, mit zerstreuten grossen Punkten, Leisten des Metathorax ziemlich stark entwickelt, Area postica ohne Mittelkiel; Areola nicht gekielt, Nervellus deutlich antefurcal und in der Mitte gebrochen. Tegulae mit braunen Band. Lagarotus dehitor THUNBG. çf — Fenyőfő (SCHMIDT). Lagarotus semicaligatus GR. — Murány (1915. IX. 1; SZABÓ-PATAY). Alexeter inconspicuus SCHMDK. çf — Nagy-Károly (1882. V. 22 ; BÍRÓ). Alexeter inconspicuus SCHMDK. var. ruf us nov. var. çf — NagyKároly (1882. V. 24; BÍRÓ). A fej harántos, hátrafelé ívesen keskenyedő, finoman bőrszerüen ráncolt és fénytelen, a halánték széles, a polák olyan hosszúak mint a felső állkapcsok töve, az arc négyszögű. A fejpaizs előrehúzott, nagy és mély oldalgödröcskékkel, az arctól alig elkülönített. A felső állkapcsok fogai majdnem egyenlőek. A torközép gyengén háromlebenyű, gyengén finoman bőrszerüen ráncolt, fénytelen, a notaulik a középükig benyomottak. A paizsocska nem egészen lapos, finoman bőrszerüen ráncolt és fénytelen. A torvég gyengén ráncolt és gyengén mezőcskézett, felül csak két gyenge hosszanti léccel és rövid élesen félköralakban határolt area posteromediával. A lélekzőnyílások eléggé nagyok és kerekek. A mesopleurák fénylőbbek mint a torvég, szétszórtabban ráncoltak, erősen fénylő fényezett speculummal. A propleurákon nincsenek epomiák. Az első hátlemez háromszor olyan hosszú mint hátul széles, tövén gödörrel, gyengén ráncolt fénytelen, bordák nélküli, de kissé kiemelkedő lélekzőnyilásokkal a közepén, glymmák jól kifej lő döttek. A 2—3. hátlemez kissé hosszabb mint széles, a második hátrafelé kissé kiszélesedő, a negyedik harántos.