Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

a csápok előtt gyenge élecskével. A fejpaizsot barázda választja el az arctól, a felső állkapocs felső foga hosszabb mint az alsó fog. A propleurák epomiái elmosódottak. A mesonotum sűrűn ráncolva pontozott, kissé fénylő, parapsidák nélküli. A paizsocska kissé kiemelkedő, hátul a közepéig szegélyezett, szétszórtan pontozott. A metathorax rövid, hátul meredeken lejtős, erősen mezőcskézett. A lélekzőnyílások aprók és kerekek. A mesopleurák erősen ráncolva pontozottak, fénylő spirákulumokkal. A potroh rövid tojásforma, az első hátlemez nem hosszabb, mint amilyen széles hátul, erősen ráncolva pontozott, közepéig erős élszerü bordával. A következő hátlemezek harántosak és ép olyan erősen ráncolva pontozottak. A tojócső olyan hosszú, mint az első szelvény. Az utolsó haslemez rövid, ekevas alakjában előreálló. A csápok vörösek, a testnél rövidebbek, 32ízesek, a tőíz vastag, tojásalakú, az első ostoríz hosszabb mint a második íz. A szárnyak kissé homályosak, a tőér majdnem függőleges, A szárnyjegy barna fehér tővel, a radiális sejt rövid. Az areola hiányzik, az areolaris ér hosszabb mint a visszafutó ér beiktatásának helye. Az erősen megtört discoidális ér párhuzamosan fut a tőérrel, a nervulus rézsútos és postfurcalis, a nervus parallelus a brachialis sejt közepénél mélyebben ered, a discoidális sejt hátulsó szöglete majdnem derékszögű. A lábak meglehetős hosszúak, nem megvastagodottak, a hátulsó sarkantyúk nem érik el a metatarsus közepét, a karomíz majdnem kétszer olyan hosszú mint a harmadik íz, a karmok nem fésűsök. Fekete, a felső állkapcsok (fekete csúcsuk kivételével), a lábak (kivéve a fekete csípőket) és az 1—4. hátlemez vörös. Ezt az új fajt a magyar zoológusok nesztora, a kiváló Hemipterologus DR HORVÁTH GÉZA ny. nemzeti múzeumi igazgató tiszteletére neveztem el. Kopf aufgetrieben, nach hinten nicht verschmälert, stark grob punktirt, ziemlich glänzend, Schläfen breit, Wangen schmäler als die Mandibelbasis, Stirn flach, Gesicht quer, stark grob gerunzelt, vor den Fühlern schwach gekielt. Clypeus vom Gesicht durch Furche getrennt, oberer Mandibelzahn etwas länger als der untere. Epomien der Propleuren verwischt. Mesonotum dicht runzlig punktirt, wenig glänzend, ohne Parapsiden. Schildchen wenig erhaben, hinten bis zur Mitte gerandet, zerstreut punktirt. Metathorax kurz, hinten steil abfallend, vollständig stark gefeldert, Luftlöcher klein und rund. Mesopleuren stark runzelig punktirt, Spirakeln glänzend. Hinterleib kurz eiförmig. Erstes Tergit nicht länger als hinten breit, stark runzlig punktirt, bis zur Mitte stark gekielt. Folgende Tergite quer und ebenso stark runzlig punktirt wie das erste Tergit. Bohrer kürzer als das erste Segment. Letztes Sternit kurz, pflugscharförmig vortretend. Fühler rot, kürzer als der Körper, 32-gliedrig, Schaft dick und