Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

Opheltes glaucopterus L. cf — Budafok (1920. VI; SZILÁDY.) Parabatus eristatus THOMS. cf — Budafok (1924. IX; SZILÁDY.) Paniscus fuscicornis HOLNGE. (opaculus THOMS.) — Sződ (1922. VIII. 21; BÍRÓ), Bölcske (1922. VII; ÉHIK). Paniscus ocellaris THOMS Q — Pityer (Sopron vm., 1924. VIII. 28; SZILÁDY). Exetastes ductus RATZB. Ç — Dicső-Szent-Márton (CSÍKI). Exetastes gracilicornis GR, 9 — Budaörs (1903. VIII. 18 ; BARTKÓ). Exetastes femorator DESV. 9 — Őr-Szent-Miklós (1924. VI. 6; SZILÁDY.) Exetastes puberulus SZÉPL. cf — Királyhegy (1914. VII. 16; SZABÓ PATAY.) Banchus moniliatus GR. cf — Ditró (1912. VII. 20; CSÍKI.) Astiphromma biiccatum THOMS. 9 — Kecskemét (1890. V. 27; BÍRÓ.) Egy 9> melyet ehhez a fajhoz sorolok. A fej meglehetősen duzzadt, hátrafelé nem keskenyedő, hátulsó szögletei kerekítettek, a halánték széles, a pofák kissé rövidebbek, mint a felső állkapcsok töve, a homlok és az arc lapos, durván ráncolt; a fejpaizs az arctól nincsen elkülönítve, elül kerekített, az alsó állkapocs alsó foga hosszabb. A mesonotum sűrűn finoman pontozott, notauli nélküli, a paizsocska kissé domború, lécek nélküli, a metathorax finoman rácsozatos. Az area superomedia előrefelé kiszélesedett, szögletesen megtört elülső záróléccel, sokkal hosszabb mint széles, costula a közepe előtt. Az area petiolaris rövid, elül félköralakúan határolt. A spiraculumok nagyon kicsinyek és kerekek. A potroh bunkóalakú, nem hosszabb mint a fej és a tor együttvéve. Az első hátlemez kissé hajlott, hátrafelé kissé kiszélesedő, a postpetiolus nem élesen elkülönített, több mint háromszor olyan hosszú, mint széles, fénylő. A postpetiolus a középen benyomott, oldalt léccel, a légzőnyílások a középen elhelyezettek. A második hátlemez hátrafelé erősen kiszélesedő, nem hosszabb mint hátul széles, a légzőnyílások a közepe előtt állók, a harmadik hátlemez hátrafelé kissé keskenyedő, rövidebb mint amilyen széles hátul, a következők erősen harántosak, oldalt összenyomottak. Az utolsó haslemez túlterjed a potroh végén. A tojócső meglehetősen vastag, olyan hosszú mint az első hátlemez. A csápok hosszúak, a test hosszával egyenlőek, az utolsó ízek élesen elkülönítettek, tőíz és pedicellus nélkül 27-ízesek, a tőíz hosszúkás tojásforma, rézsútosan lemetszett. A csápostor alul barna, felül fekete. A szárnyak olyan hosszúak mint a test, átlátszók. A stigma széles, világos, a radius kissé a közepe mögött ered, egyenletesen görbült (nem megtört), második szakasza majdnem kétszer oly hosszú mint az első. A tőér egyenletesen hajlott, meglehetősen meredeken álló. Az areola rombusforma, ülő. A discocubitalis ér erősen ívelt, a második