Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

A metanotum ráncolt, fénytelen, hátulsó haránt- és oldallécekkel. A spiraculumok kicsinyek és kerekek. A propleurákon nincsenek epomiák, a mesopleurák sűrűn durván pontozottak, fénytelenek, speculum-nélküliek, a középen harántul rovátkolt varrattal. A mell elül lécszerűen szegélyezett, alul lapos hosszanti barázdával. A potroh hosszabb, mint a fej és a tor együttvéve, majdnem párhuzamos oldalakkal. Az első hátlemez majdnem kétszer oly hosszú, mint amilyen széles hátul, a második hátlemez hosszabb, mint széles, a harmadik és negyedik négyszögű, a következők harántosak. Az 1—3. hátlemez durván ráncoltan pontozott, az elsőn tőgödröcske és glymmák vannak, a spiraculumok a közepe előtt elhelyezettek, nem bordásak, elül kissé keskenyedők. A hátulsó szelvények finoman ráncoltak és erősebben fehér szőrösek, mint az elülső szelvények. A csápok majdnem olyan hosszúak, mint a test, tőízük meglehetősen vastag, rézsútosan lemetszett és kimetszett ; az első ostoríz másfélszer oly hosszú, mint a második íz, az összes ízek hosszabbak, mint szélesek, a végízek nem élesen elkülönítettek. A csápok tőíze és anellusa alul sárga, a többi íz fekete. A szárnyak kevéssé homályosak, a stigma okkersárga, a radius nem homorú, az areola háromszögű és ülő, a discocubitalis ér nagyon gyengén megtört, ablakos, ramellus nélküli, a visszafutó ér az areola közepe mögött ered, hosszúkásán ablakos, a discoidalis sejt hátulsó szögletei derékszögűek, a nervus parallelus a brachialis sejt közepe alatt ered. A nervulus postfurcalis, a hátsó szárnyak abscessulája körülbelül kétszer oly hosszú, mint a visszafutó ér. A nervellus függőleges, közepe előtt megtört. A lábak karcsúak, a hátulsó sarkantyúk a metatarsus közepéig érnek, a karomíz olyan hosszú, mint a harmadik lábfejíz. A karmok nem terjednek túl a pulvilluson, sörteszerűen fésűsek. Az állat fekete, sárga a szemek belső szegélye, a pofák, az arc, a fejpaizs, a felső állkapcsok (csúcsuk barnás), a tapogatók (ezek kissé vörösesek), a pronotum kampós foltja, mely a metanotum középső hosszanti foltjával összefügg, a paizsocska, a metanotum egy foltja a hátsó csípők fölött, a tegulák (inkább fehéresek), a szárnyak töve, vonalak a szárnyak alatt, a mesopleurák széles csíkjai, az elülső és középső csípők és a hátulsó csipők felül, a trochanterek és a szelvények széles hátulsó szegélye. A lábak vörösek, a középső és hátulsó lábszárak belső oldala és a középső és hátulsó lábfejek feketék. A 2—4. hátlemez tövén félholdalakú vöröses-sárga folt van. — Hossza 7 mm. Az állat Lamachus-va emlékeztető, azonban fejpaizsa kimetszett, areolája nem nyeles és karmai sörteszerűen fésűsök. Kopf quer, hinten stark verschmälert ; Schläfen schmal, hinten gerandet ; Wangen länger als die Mandibelbasis. Schläfen und Wangen glänzend, fein punktirt. Stirn flach, sehr grob punktirt, Gesicht kielartig