Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

tarsus fele. A karomíz kétszer olyan hosszú mint a harmadik lábfejíz, a karmok hosszabbak mint a pulvillus és csak sörtések. A fej és a tor sárga ; fekete a stemmaticum, mely összefügg a homlok és az arc egy széles hosszanti foltjával és az occiput (a szem széles hátsó szegélyének kivételével). A toron a sárga rajzolat kampós foltot alkot, mely összefügg a metathorax hosszanti foltjával. A paizsocska és a hátulsó paizs sárga. A metathorax majdnem egészen sárga, csak felül és oldalt van egy széles fekete folt. A prothorax, valamint a pro- és mesopleurák sárgák, utóbbiak fekete foltosak. A csípők, az elülső combok, az elülső és középső lábszárak és az összes trochantellák fehéres-sárgák, a középső és hátulsó csípők és lábszárak belül vörösek. A potroh egészen vörös, a hátlemezek hátul széles fekete-sárga szegéllyel. A tojócső hüvelye fekete. — Hossza 10 mm. f. A fej nagyon sűrűn durván pontozott, a pofák kissé hosszabbak mint a felső állkapcsok töve. A tor olyan mint a nőstényé. A test nem olyan gazdagon sárga rajzolatú mint a $, de még jobban díszített és pedig a fejen a szemek köröskörül szélesen sárgák és emellett a csápok alatt még két sárga hosszanti sávval, melyek a sárga fejpaizzsal összefolynak. A felső állkapcsok sárgák, a tapogatók feketék. A mesonotum a nőstényéhoz hasonlóan rajzolt. A metanotum fekete csak a csípők fölött van egy sárga folt. A propleurák elül és a szárnyak előtt, a mesopleurák a szárnyak alatt és alul sárga folttal. A mell alul egészen fekete. Az első hátlemez fekete, hátulsó szegélye sárga, erősen fénylő és pontozott. A 2—4. hátlemez vörös, hosszabb mint széles, a 4. és a következő hátlemezek harántosak, feketék. Feltűnő a hátlemezek meglehetősen széles fehéressárga hátulsó szegélycsíkja, mely a nőstényekre is jellemző. A csípők feketék, csúcsuk szélesen sárga, a lábak egyébként egészen vörösek. A testnél hosszabb csápok felül feketék, alul rozsdavörösek, a csáp tő íze alul sárga. — Hossza 8 mm. Wie L. argiola GR. aber Fühler beim çf länger alz der Körper, erstes Geisselglied nur wenig länger als das zweite, Areola langgestielt, Aussennerv vorhanden, nur blass, Radius am Ende wenig geschweift und viel reicher gelb gezeichnet. 9- Kopf quer, so breit wie der Thorax, hinten schwach verschmälert, Hinterecken gerundet, Schläfen schmal, Wangen so lang wie die Mandibelbasis, Stirn schwach eingedrückt, Gesicht parallelseitig, etwas erhaben, vom gewölbten Clypeus getrennt, letzterer mit tiefen und grossen schwarzen Seifengrübchen, etwas vorgestreckt, glänzend. Kopf sonst weniger glänzend und zerstreut grob punktirt. Maxillen mit gleich langem Zahn. Mesonotum glänzend, zerstreut grob punktirt, ohne Spur von Notaulen, vorn ziemlich steil. Schildchen stark gewölbt, zerstreut grob punktirt, glänzend. Metathorax kurz, hinten mit starker, fast lamellenartiger Querleiste, steil abfallend,