Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Filarszky, N.: Az I. és II. magyar Adria-expedició algologiai kutatásának eredményei

(17.) Ceramium strictum GREV. & HARV., HAUCK p. 106; DE TONI p. 1484. — Abbázia 1907. V. 20 [KÜMMERLE, MOESZ]. Spyridiaceae. 10. Spyridia filamentosa (WULF.) HARV. (Fucus fdamentosus WULF.) HAUCK p. 115; DE TONI p. 1427. — B. 22. (Horvát kutatás: Spyridia filamentosa (WULF.) HARV. Cryptonemiaceae. 11. Nemastoma dichotoma J. AG., HAUCK p. 117; DE TONI p. 1662. — B. 15. (I.) 12. Schizymenia Dubyi (GHAUV.) J. AG. (Halymenia Dubyi CHAUV. = Iridaea Dubyi HOHEN., Schizymenia minor J. AG.) HAUCK p. 119; DE TONI p. 1648. — Ez a gyönyörű szép nagytelepű piros moszat több helyen találtatott: B 9., B 12., B 13., B 15., B 22., B 26. 13. Cryptonemia Lomation (BÉRTŐL.) J. AG. (FUCUS Lomation BERTOL.) HAUCK p. 130; DE TONI p. 1608. — B 25. 14. Cryptonemia tunaeformis (BERTOL.) ZANARD (FUCUS tunaeformis BERTOL.) HAUCK p. 131; DE TONI p. 1613. — B 20., B 24., B 25, 15. Cryptonemia Vidovichii (MENEGH.) ZANARD. (Chondrus Vidovichii MENEGH. = Acrodiscus Vidovichii ZANARD.) HAUCK p. 132; DE TONI p. 1598. — B 22. (A horvát kutatás e családból csak a Grateloupia filicina (WULF.) AG.-Í emliti.) Gigartinaceae. 16. Gymnogongrus Griffiihsiae (TURN.) MARTIUS (Fucus Griffithsiae TURN.) HAUCK p. 138; DE TONI p. 242. — Pomo sziget keleti oldalán, tengerparton 0*5 m mélységben 1914. IV. 22. 17. Ahnfeltia plicata (HUDS.) FR. (FUCUS plicatus HUDS. = Gymnogongrus plicatus KüTz.) HAUCK p. 138, de nem említi az Adriából; DE TONI p. 254. — B22. 18. Phyllophora lanceolata n. sp. — Fig. 1. A telep alsó részében hengeres, szálas, vékony fonálalakú, felfelé lassanként kiszélesedik és azután keskeny szalagalakú, de helyenként beszűkülő, bordanélküli lemezben folytatódik, az egyenlőtlenül dichotomikusan elágazó egész telep 10—15 cm hosszú, egyenlőtlen ágai bazális részökben szintén hengeresek, fonálalakúak, összenyomottak, az utolsórendüek pedig hosszúnyelű kis, legfeljebb 1*5 mm széles, lándzsaalakú lemezkében végződnek. Legjellemzőbbek a prolifikációs ágai, melyek itt nem a telep dichotomikus ágainak a csúcsából erednek, hanem mindig a szalagosán kiszélesedett részének a szélén veszik származásukat; minden-