Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Filarszky, N.: Az I. és II. magyar Adria-expedició algologiai kutatásának eredményei

haladó hajóról történt, a tengernek felszíni planktonját szolgáltatta és vele karöltve a planktonnak horizontális elterjedését is kimutatta, ellenben a szelvényállomás, amidőn a hajónak egy helyen kellett vesztegelnie, módot nyújtott már mélységmérésre, fenékpróbára és a fenéktől a felszínig előforduló planktonikus szervezeteknek mélységenkinti gyűjtésére. A fenékfauna és -flóra, valamint a különböző vízrétegekben élő szervezetek kutatására és gyűjtésére szolgált a különböző időközökbe, de előre kijelölt helyre eső biológiai állomás, amely tehát nagy fenékhalászattal (dredgeléssel) volt egybekötve. A biológusra rendkívül fontossággal bír a mélység és a fenéktalaj ismerete. A helyszínen ezért ezeknek a megállapítása mindig megelőzi a biológiai gyűjtést. Kisebb mélységek mérésére a THOULET-féle és nagyobbak mérésére pedig a LucAS-féle mélységmérő, fenéktalaj vizsgálatokra pedig a LEOER-féle iszapkanál szolgált. A lebegő szervezeteket planktonhálókkal gyűjtöttük, amelyek közül a RiCHARD-háló a felszíni-, a NANSEXféle záróháló pedig a vertikális plankton gyűjtésére szolgált. Nagyobb planktonikus lényekre és nagyobb mélységekre a HjoRT-hálót és az ivadéktrawlokat használtuk. Utóbbi egy négy vagy öt hálóból álló sorozat, amellyel egyidőben négy vagy öt különböző mélységű vízréteget lehet áthalászni. Fenékkotrásra szolgáltak a különféle kotró-(dredge)-hálók. Ezek közül tengeri Algák gyűjtésére nagyon előnyösnek bizonyult egy kis kotroháló, melynek 1 m hosszú zsákja szilárd, téglaalakú fémkeretre volt erősítve, melynek hosszabb oldalai kifelé élesek voltak és így kés módjára működtek. Ez a dredgeháló azonban sajnos csak sekély mélységben volt használható, nagyobb mélységekre egy kisebbik és egy nagyobbik fenékkotróhálót használtunk. Előbbivel főként iszapos fenéken, ezért iszapkotrónak is nevezik, utóbbival csak sziklás helyeken dredgeltek. Sziklás fenéken a kotróháló gyakran fennakad, úgy hogy kiszabadítása többnyire csak hosszas kísérletezés után sikerült. Ilyenkor a háló zsákja többnyire szakadt, fémkerete pedig összevissza görbült. A pomoi medencében, hol a nagy mélységben élő Bhodophycea-k nagy változatosságban és gazdagságban mutatkoztak, a nagy fenékkotróháló a sziklás fenéktől teljesen tönkrement. A fenékkotrásra ezentúl már csak az iszapkotró szolgált. Mindkét fenékháló lebocsátása és bevonása a 20 lóerős gőzfelvonócsiga segítségével és a gőzfelvonó fődobjára fölcsavart drótkötéllel történt. A fenékkotrás a hajó elindulásával kezdődött és addig tartott, mig az 1*5—3 mértföldnyi sebességgel haladó hajó 2—3 mértföldnyi utat meg nem tett. A hajó megállása után kezdődött a háló bevonása és a sokszor nagymennyiségű állati és növényi zsákmány kiválogatása és osztályozása. Néha a nagytömegű zsákmány, ha kőtörmelékre emlékeztető Lithothamnion-ok sokaságából állott, a fonalas és lemezes alakú és a gyenge alkotású Algákat