Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 22. (Budapest 1925)

Rotarides, M.: Beiträge zur Kenntnis der Sarmatischen Landschneckenfauna des Réz-Gebirges im Komitate Bihar

die sarmatische Stufe sehr charakteristische Formen, welcher Umstand nicht bloss durch ihre Form und durch ihre scharf spezifischen Merkmale, sondern auch durch ihr Vorkommen bestätigt wird. Anderseits zeigen aber die Pomatias-Arten mit ihrem Variationsvermögen, dass die noch wenig bekannten Landschnecken der sarmatischen Stufe nicht besonders arm, sondern, man könnte behaupten, ziemlich reich an Formen waren. Nebenbei kann man auf Grund dieser Landdeckelschnecken, deren rezente Formen an wärmere Stellen angepasst sind, interessante Schlussfolgerungen auf das sarmatische Klima ziehen, welche unsere disbezüglichen bisherigen Kenntnisse bestätigen. Verzeichnis der benutzten Literatur. 1. ANDREAE A., Untermiocäue Landschneckenmergel bei Oppeln in Schlesien. (Mitt. a. d. Roemer-Mus. Nr. 16.) Hildesheim, 1902. 2. — Zweiter Reitrag zur Rinnenconchylienfauna des Miocäns von Oppeln in Schlesien. (Ibid. Nr. 18.) Hildesheim, 1902. 3. — Dritter Reitrag zur Kenntniss des Miocäns von Oppeln i. Schi. (Ibid. Nr. 20.) Hildesheim, 1904. 4. FISCHER P., Manuel de Conchyliologie et de Paléontologie conchyliologique ou Histoire Naturelle des Mollusques vivants et fossiles. Paris, 1887. 5. GAÁL L, A rákosdi szarmatakoru édesvízi üledékről. (Hnnyadm. Tört. és Rég. Társ. XVII. Évk.) Déva, 1907. 6. — Vorläufiger Bericht über die Süsswasser- und Landschneckenfauna aus den südungarischen sarmatischen Ablagerungen. (Centralbl. f. Min.Geol.) Stuttgart, 1910. 7. — Die sarmatische Gastropodenfauna von Rákösd, im Komital Hunyad. Mitteil. a. d. Jhrb. des ung. geol. Reiehsanstalt) Budapest, 1911. 8. HANTKEN M., A Magyar Korona Országainak széntelepei és szénbányászata. Buda" pest, 1878. 9. HAUER F., Über die geologische Beschaffenheit des Kőrösthales im östlichen Theile des Biharer Comitates. (Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsanst. III. Bd.ï Wien, 1852. 10. HOHNES M., Die fossilen Mollusken des Tertiärbeckens von Wien. I. Univalven. Wien, 1856. II. Bivalven. Wien, 1870. 11. KOCH A., AZ Erdélyi medence harmadkori képződményei. II. Neogén-csoport, Budapest, 1900. 12. LÁZÁR V., Jelentés az 1909. év nyarán Nagybáród környékén eszközölt geológiai munkálatokról. (M. kir. Földt. Int. évi jelent. 1909.) Budapest, 1911. p. 122. 13. MATYASOVSZKY I., A Királyhágó és a Sebeskőrösvölgy Bucsától Révig. Részletes földtani felvétel 18834>an. (M. kir. Földt. évi jelent., 1883. Földt. Közi. Vol XIV. p. 191.) 14. — Jelentés az 1884. év nyarán a Rézhegység északnyugoti végén, a Nagy-Báród Felső-Darna közötti vidéken eszközölt földtani részletes fölvételről. (M. kir. Földt. Int. évi jelent., 1884. — Földt. Közi. Vol. XV. p. 246. Budapest.)