Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 21. (Budapest 1924)

Filarszky, N.: Újabb adatok a Chara crinita Wallr. mindkét ivarának magyarországi elterjedéséhez

AliAToK A CHARA ClilNITA ELTERJEDESEHEZ 29 rovidebbek. Legjellemzobb e novenykekre, hogy az also es kdzepso nodusokon a normalisan bekergezett sugarak kozott bol tobb, hol kevesebb, vagy csak nehany teljesen keregtelen, vagycsak als6 1—2 internodiumokon bekergezett sngarak fordutnak elo es bogy cz utobbiaknak azokon a nodusain, melyck a bekergezett internodiumokra kovetkeznek, meg oogoniuniok is fejlodnek; a tobbi nodus niar sterilis es a rajtuk eredo sugarkak is joval rovidebbek, niint a fertilis csomokon. A teljesen keregtelen sugarak mind sterilisek, noha az also 1 — 2 csomojuk meg jol kifejlett es rovid sugarkiik is jelennek meg rajta; feljebb a csomok azonban inindinkabb csokevenyescbbekke valnak cs a sugarkak kcpzodese is clmarad; nemely teljesen keregtelen sugaron csak 1—2—3 csokevehyes riodus lathato, a sugar nagyobb reszet pedig csak egy, de tobbnyirc 3 bosszabb sejtbol ;ill6 csupasz vegszelveny alkotja; a legalsobb nodusokon olyan sugarak is vannak, a. melyek egesz hosszusagukban csak egy egyszeni, csomonelkiili sejtsort alkotnak. A normalisan kialakult sugarak 3—5 csomosak, utolso csomojuk rendszerint sterilis, azon tiil bol rovid ketsejtii. hol meg rovidebb egysejtii vegszelveny kovetkezik, a csiicssejtjiik azonban mindig hosszabb es vastagabb mint az alatta levo, utolso csomobol eredo sugiirkak. Az atlag 435—508 /v/361—390 // meretii, gombolyded, alig liosszabb mint szeles oogoniumokat igen kis korona diszili s ez a korona itt-ott csaknem cp allapotban meg a sotetbarna, majdnem feketc, csaknem gombalaku 334—392 /t/245—303 /* •merclii oosponikon is lathato. Az egesz novenyke siitetzold es mersekelten inkruszlalt. Legkozelebb kitszik allani a f. nigricans (NOLTE) Mic.-boz, dc a sugarainak valtozatos kialakul;isa tckintetebcn lcnyegesen kiilonbozik t("il<

i es. kiilonbozik valamennyi tobbi leirt formatol is. Forma humilis 3—5 cm. alta, internodio circa 1 cm. longo infimo hyalino, ecorticato, caule simplici vel parce ramoso, rarissime caespitosa. intcrnodia superiora gradatim abbreviata, caulis ad apicem verticillis densis, capitatis sed comam non formantibus ; internodia corticata inferiora sparsiin aculeata, inlernodia, superiora aculeis densis, praecipue singulis, rarius fasciculatis, diametro caulis duplo longioribus armata, in fasciculis aculeorum unus semper ceteris 1—3 aculeis longior, plerumque singulis aculeis aequalis. Stipulae maxime evolutae, plerumque aculeis breviores. Folia verticillorum inferiorum foliis verticillorum superiorum niulto breviora, folia eorum 4—5 mm. longa, in ultimis densis verticillis breviora. In nodis inferioribiis et tnediis inveniuntur inter folia normaliter corticata etiam folia nonnulla vel plura ecorticata, necnon folia 1 — 2 articulis oorticatis et nodis fertilibus supra articulos ecorticatos nodis stei-ilibus. Foliola vcrticilloruni superiorum sterilium foliolis vertieillorum ferliliuni mnlto brcviora: folia plane ecortieata semper sterilia, etiamsi j.—2 nodosa