Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)

Koch, S.: A kapnikbányai rhodochrositról

A KAPNIKBÁNYAI RHODOCHROSITRÓL. 133 homályosak, homályos a véglap is; a két skalenoeder és a íhomboeder lapjai fényesek. A kristályok kissé sárgás sötét rózsaszínűek s egymással összenőve gömbalaku drnzákat alkotnak, mely druzákból némelyiknek csak az egyik, másiknak mind a két vége áll ki szabadon (5. ábra). A rhomboederes typushoz tartozó 8. sz. kristálykákat csak egy darabon észleltem. Szélességük 1—2 mm., szorosan egymás mellett ülnek, sziniik sötét rózsaszín. Mind a két szereplő forma lapjai fényesek, a kristálykák átlátszóak (6. ábra). Gyakori a következő 9. sz. combinatió. Az uralkodó alaprhomboeder lapjai rendesen kissé görbültek, homályosak, a véglap mindig homályos. Szine halvány vagy sötétebb rózsaszín. A legutolsó combinatió szín- o tén elég gyakori, jól fejlett, fényes lapu ugy az uralkodó skalenoeder, mint a tompító íhomboeder. Sziniik világos vagy 3. ábra. sötétebb rózsaszín; rendesen átlátszóak s csak egyik végükön ki fejlődőitek. Pseudomorphozát csak calcit után találtam és pedig 1—IV2 cm. hosszú, 4 áhr

a üreges, görbült lapu egyéneket, rendkívül apró '/2 R rhodochrosit kristályokból felépítve. Színük gyengén rózsaszín, átlátszatlanok. A quarczkristályokkal nem bélelt üregek falát bevonó rhodochrosit kristályokat társásványok nem igen szokták kisérni. Leggyakoribb még a manganocalcit kévealaku kristálycsoportjaival és fehér, sugaras belszerkezetü dolomit gömböcskéinek csoportja. Érezek közül csak a sárgás színű sphalerit és parányi tetraedrit kristálykák lépnek fel. Annál gyakoribbak és változatosabbak a quarczalapra telepedett rhodochrosit kristályok társásványai. Az érezek közül galenit, pyrit, sphalerit, tetraedrit gyakoriak ; chalcopyrit ritka s egyetlen egy darabon észleltem csak az