Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 19. (Budapest 1922)

Zimányi, K.: Ásványtani közlemények a szepes-gömöri érczhegységből és a délkeleti felföldről

ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK. 81 oktaéderes; a hexaéderlapok a szokott irányban rostozottak (3. és 4. szövegközi ábra). 3. ábra. A sárgásfehér, átlátszatlan calcit a sideritre, vagy a szürke fedü palára telepedett ; egyszerű rhomboéderei e |0112} néha 6 — 8 mm. nagyságot is elérnek. Gyakran a párhuzamosan összenőtt rhomboéderek alacsony toronyalaku kristályhalmazokat alkotnak; közönségesek a zömökoszlopos és ehhez közelálló, meredek rhomboéderes kristályok is (5. szövegközi ábra), a melyeknek egyenetlen, drúzásfelületű lapjairól e |0112) kisebbnagyobb csúcsai sürün kiemelkednek vV. tábla 5. ábra). 5. ábra. ' 4. Antimonit és malachit Sajóházáról. A „TÍERNÁRDI"-telér egy öregszemű sideritjén ennek nagy rhomboéderei fejlettek ki; a sideritet pedig jórészt apró pyritkristálykák borították; elszórtan közvetlenül a sideritre, de a pyritre is 4—6 mm. nagyságú, sziirkeszinü, fémfényü, sugaras-rostos szerkezetű gömböcskék telepedtek. A gömböcskéket egymásmellé helyezkedett rendkivül vékony tűk alkották. A minöleges chemiai vizsgálattal Sb és S volt kimutatható, egyéb reakcziók is az antimonitra vallanak. Ismeretesen az antimonit más lelethelyeken is előfordul sideriten Annales Jlttsei Xationaiis Htuiyarici. XIX.