Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA. •81 Radula (57. rajz). Középsó'foga egyhegyű ; belső mellékfogai szintén egy hegyűek, a 7-iktől kezdve apró ectoconus jelenik meg, mire a fogak kéthegyűek lesznek, a mellékfogak száma 9 ; a 10-ik fognál kezdődik a mesoconus hasadása, ezek tehát az első peremfogak, melyek kezdetben háromhegyűek, azonban az ectoconus hasadása következtében később négy he gyűek lesznek, az utolsó 3—4 fog nagyon csenevész, szabálytalanul csipkéül 9 15 zett szélű lemez. A radula képlete : ——|- -—^ + ——j . Ivarkészülék (58. rajz). Himnősmirigye 4—5 nagy, sok acinus alkotta bojtból áll, melyeknek szabad vége kissé pigmentes, a bojtok a 4-ik kanyarulatban helyezked- ^—nek el. Hímnősvezetéke kez- f) ) detben nagyon vékony és alig r&Tv?/'^ / y kanyargós, majd meg vastag- í \ /— szik s egyben erősen kanyar- — \ \[ góssá válik, egyáltalában nem fe^l^ V ^ pigmentes, a fehérjemirigy felé eső része ismét nagyon meg- ^^ Xy vékonyodik s végül karcsú, /y^T^w / meglehetősen hosszú ondó- /jrti"^^! J J táskába nyílik, mely részben ( í\l\\ a fehérjemirigy anyagába van f \ \Ju\ ugyan ágyazva, azonban egyik y felülete szabad lévén, jól lát- J ható, annál is inkább, mert fala pigmentes. Fehérjemirigye ,. . , . 58. rajz. A Clausilia (Delima) gospiciensis PFK. nagy altalanossagban henger- ivarkészüléke. alakú, de szabad vége felé megvékonyodó, külső oldala gyengén domború, a belső lapított, sárgásfehér színű, laza állományú, felült te bolyhos. Pete-ondóvezetéke meglehetősen vékony, félhengeralakú. Uterusa harántul igen gyengén redőzött, fehér színű; prostatája széles, lapos, sárgásfehér s hosszú mirigyekből áll. Petecsatornája feltűnően, egészen szokatlanul vékony, a vele párhuzamosan futó ondócsatornánál nem, vagy alig vastagabb, hengeres, hüvelye ellenben nagyon tág, de a petecsatornánál sokkal rövidebb, háthasi irányban lapított cső. Párzótáskája nagyon jól fejlett, nyelének alsó része nagyon vastag, a hüvely módjára lapított, a petecsatornánál többszörösen vastagabb, följebb kissé megvékonyodik, azonban vége bunkószerűen, erősen megvastagodva tartálylyá formálódik, de ez a nyéltől nem határolódik el élesen; a nyél függeléke vastag, hengeres, vége felé egyenletesen megvékonyodó, a kocsány és a tartály együttes hosszánál Annales Musci National is Hungaricl. XV.