Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

74 SOÓS LAJOSfogak száma 13 — 14, a belsők háromhf gyűek, a külsőbbek pedig fokozatosan csipkézettekké válnak. A radula képlete: -f- ^ + ^——. óz o—oo Ivar készülék (48. rajz). Hímnőemirigye a 2-ikés 3-ik kanyarulatban helyezkedik el s 6—7, kevés, de szokatlanul nagy acinusok alkotta bojtból áll, a bojtok szabad vége erősen pigmentes. Hímnősvezetéke kezdetben vékonyabb és egyenes lefutású, azután megvastagszik s egyben nagyon erősen kanyargóssá válik; az egész vezeték tiszta fehérszínű, sima, selyemfényű; a fehérjemirigygyei határos része hirtelenül nagyon megvékonyodik, szinte hajszálfinomságú lesz s végül kicsiny ondótáskába nyílik, mely be van ágyazva a fehérjemirigy anyagába. Fehérjemirigye kicsiny, kissé szürkésfehér színű, laza összetételű. Pete-ondóvezetéke félhengeralakú. Uterusa gyengén redőzött, fehérszínű, a prostata vékony, kissé elütő színű, sima felületű csíkként fut rajta végig. Petecsatornája rövid,erősen lapított, kezdetben szélesebb, alább sokkal vékonyabb ; hüvelye sokkal vastagabb nála s csak alsó vége vékonyodik meg, a pete csatornán ál mintegy kétszer hosszabb. Párzótáskája hatalmas fejlettségű, nyele vastag, hengeres, vége felé kissé kitáguló, azonban határozottan elkülönült tartálya nincs, a nyél függeléke ennek közepetáján ered, rövid, vastag, vége felé egyenletesen megvékonyodó; a nyelet széles, lapos, hatalmas izom kapcsolja hozzá az általános visszahúzó-izomrendszerhez. Penise nag}*, hengeres, btnyílása táján kissé vékonyabb, a valamivel rövidebb és jóval vékonyabb epiphallustól duzzanat választja el, ez utóbbi szintén hengeres és egyenletesen megvékonyodva megy át a nagyon hosszú, hajszálfinomságú, végig egyenletes átmérőjű ondócsatornába. A penis visszahúzóizma az epiphallushoz tapad s feltűnően rövid és vastag. A jobboldali szemtartónyél visszahúzóizma a penis és a vagina közt halad át. Idegrendszer. Dúczai, mint a Clausiliák-éi általában, mind külön vannak. Agydúczai harántul megnyúlt tojásdadalakúak, hosszú agypánt köti össze őket egymással. Lábdúczai sokszögletűek, felülről nézve körülbelül derékszögű háromszögalakúak, melyek az egyik befogó mentén, a középvonalban érintkeznek. Jobboldali pleuralis és perietalis dúczai kicsinyek, egészen a hasoldalra tolódtak s egjmás mellett, a megfelelő lábdúcz mögött foglalnak helyet. A jobboldali dúczok eltolódásának megfelelően a garatalatti dúczcsoport többi dúczai is eltolódtak balra ; e dúczok közül a baloldali pleuralis dúcz nagyon kicsiny, a parietalis és visceralis ellenbfn igen nagy, mindegyik szabálytalan sokszögletű. Ez a két utolsó dúcz szorosan egymás mellett foglal helyet.