Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

70 SOÓS LAJOSbelül a 20-ik fog körül kezdődnek, de határuk a mellékfogak felé nagyon elmosódott. Ivarkészülék (45. rajz). Hímnősmirigye bojtokban csoportosult acinusokból áll. Hímnősvezetéke kezdetben nagyon vékony, majd hirtelenül kiszélesedik s egyben ellapul ; ezen a lapos részen számos függelék ül, melyek részben egyszerű vagy elágazó csőalakúak, vag}- pedig tenyérszerűen kiszélesedő, lapos képződmények, melyek vékony nyél közvetítésével függínek össze a hímnősvezetékkel, szabad végük pedig vagy egyszerűen lekerekített, vagy pedig kurta, ujjszerű függelékek ülnek rajta. E függelékek természetéről csak mikroszkópi vizsgálat adhatna biztos felvilágosítást, azonban minden valószínűség szerint az érett sperma összegyűjtésére valók, tehát ondóhólyagok (vesiculae seminales). A vezeték eme lapos része után ismét hengeres rész következik, mely kezdetben vékonyabb, későbben vastagabb, azonban mindkét rész rendkívül sűrűn hurkolt. A hímnősvezeték falában nagyon sok pigment halmozódott fel. A vezeték kicsiny, hengeres, kampószerűen meghajlott ondótáskába nyílik, mely azonban kívülről nem látszik, mert be van ágyazva a fehérjemirigy anyagába. Fehérjemirigye kicsiny, szürke színű, szabálytalan tojásdad vagy inkább gumóalakú, felülete az egyes mirigy csöveknek megfelelően bolyhos. Peteondóvezetéke félhengeralakú. Uterusa széles, lapos, sima felületű. Prostatáját nagyon sok, hosszú mirigycső alkotja. Pete csatornája meglehetősen vékony, hengeres, hüvelye szintén hengeres, körülbelül a petecsatorna felehosszával egyenlő. Párzótáskája hatalmas fejlettségű, szára nagyon vastag, hengeres s ennek a hatalmas, a kocsány és a tartály együttes hosszánál sokkal hosszabb, kissé megduzzadt végű diverticulum egyenes folytatása, úgy hogy a vékonyabb kocsánvon ülő tartály látszik első pillanatra diverticulumnak. Ondócsatornája nagyon hosszú, hajszálvékonyságú, egész hosszában egyenletes átmérőjű. Párzószerve nagyon hosszú, benyílása közelében nagyon vékony, azután hirtelenül erősen megvastagszik, majd ismét megvékonyodik s innen kezdve egyenletes átmérőjű marad egészen az ondócsatorna benyílásáig ; az utóbb említett hengeres, hosszabb rész alkalmasint epiphallusnak értelmezendő, míg a másik rész a tulajdonképeni penis. Az epiphallusnak a közepénél kicsiny, félgömbalakú függeléke van s rövid, vastag ostorban végződik. A penis hosszú, erős visszahúzóizma annak vastagabb részéhez tapad. A sztmtartónyél visszahúzóizma a penis és a vagina közt halad át. E faj ivar készülékét, mint említettem, SCHMIDT ADOLF röviden már megismertette s leírása nagy általánosságban helyes is, de nagyon hiányos s még az a hibája is megvan, hogv az egyes részek, különösen a párzótáska szerkezetéről megtévesztő képet ad. Az epiphallus függeléke elkerülte a