Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)
Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből
52 SOÓS LAJOSmellettük, minek eredménye képen a legszélsőbb fogak éle már csipkézett. 1 16 A radula képlete -x--}- -5 . LEHMANN-nak e faj radulájára vonatkozó 2 o — oo adatai jórészt tévesek. Ivar készülék (27. rajz). Hímnősmirigye a zsigerzacskó csúcsát foglalja el; nagy, megnyúlt tojásdad- vagy bunkóalakú acinusokból áll, melyek két párhuzamos sorban helyezkednek el. Hímnősvezetéke kezdetben nagyon vékony és egyenes lefutású, azonban csakhamar megvastagszik és kanyargóssá válik; e kanyargós részen bibircsókszerű tágulatok ülnek oly szorosan, hogy első pillanatra úgy látszik, mintha a vezeték ilyen bibircsókok szabálytalan lánczolata volna s a valódi szerkezet csak akkor válik láthatóvá, ha a vezetéket széjjelhúzva lehetőleg kiegyenesítjük. A vezeték harmadik része ismét egyenes lefutású és rendkívül vékony. Fehérjemirigye nagy, ívesen hajlott s majdnem hengeres, nagy, de igen lazán összefüggő acinusokból áll, felülete bolyhos, lvarvezetéke rendkívül hosszú, hím és női része egymással, valamint a nyelőcsővel szorosan összetapadva fut le az oszlopizom mentén. E szervek így együttvéve is rendkívül vékony szalagot alkotnak, egyes elemeik meg valóban csodálatosan vékonyak, melyeket csak a legnagyobb nehézséggel lehet elválasztani egymástól. A legkönnyebben sikerül az oszlopizom elválasztása, már jóval nehezebb a nyelőcsőé és szinte lehetetlen a pete- és ondóvezetéknek egymástól való elválasztása, azért a mellékelt rajzon is egységesnek vannak feltüntetve. A petevezeték lapos, szalagalakú s ilyen marad körülbelül hosszának 2/j részében, azután kissé megvastagszik, átmetszete ellipsisalakú lesz, azonban a párzótáska distalis végének magasságában ismét megvékonyodik és hengeressé válik s ilyen marad egészen az ivarnyílásig. Párzótáskája vékony, rövid nyélből s annak a végén ülő, tekintélyes nagyságú, tojásdadalakú tartályból áll; kevéssel a női ivamyílás mögött szájadzik be, azért a hüvely nagyon rövid. Ondóvezetéke, mint az elmondottakból nyilvánvaló, egészen szokatlanul vékony, mely csak azon a tájon kezd kissé megvastagodni, a hol a női vezeték is vastagabbá válik ; itt kezdődik a prostatarész, mehnek mirigyei nagyon vékonyak, hengeresek, nagyon szorosan, a fésű fogai módjára helyezkednek el, a mirigyek száma 80 körül jár ( BÜCHNER szerint számuk mindössze 20—30). Ondócsatornája kezdetben kissé vastagabb, azonban csakhamar megvékonyodik, a női ivarvezeték mentén halad a női ivarnyílásig s itt a nélkül, hogy a test szövetei közé hatolna, áthajlik a penis falára s annak mentén halad tova. Penise distalis vége felé megvastagodó bunkóalakú, penishüvelye hengeres, a penisnél jóval rövidebb, a két részt duzzanat választja el egymástól. A hím ivarnyílás köz vetetlenül a bal tapogató mögött van, a női nyílás kevéssel mögötte található.
