Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA. •97 véve sötétszürke színű; a többi lebenyekben szintén van kevés pigment, de a jobboldaliakban csak azoknak a bal széle mentén ; köpenyében szintén van, néha tetemes mennyiségű, nagyon finom szemcsékből álló és egyenletesen elosztott festékanyag. Talpa három, éles határú pásztára osztott, a középső pászta szélesebb a szélsőknél, az utóbbiak az élő állaton kissé kékesszürkék, a középső világossárga. Lélekzőnyílása aránylag nagyon elül, jóval a héjnyílás felső zuga és a jobboldali lebenyek előtt található. Az állat meglehetősen élénk. Köpenyszer veinek elhelyezése tekintetében a Vitrina Kotulae-n észlelhető viszonyoktól (1. a következő fajt) annyiban van eltérés, hogy azok kevésbbé fekszenek harántul, hanem jobban rézsútosan az állat főtengelyére, bal hátsó és jobb elülső irányban, továbbá abban, hogy húgyvezetéke hegyes szög alatt a végbél felé hajlik s nyílása a végbélnyílás mellett van; veséje megnyúlt ellipsisalakú, két vége tompán lekerekített; -zívburka a vese háromnegyed hosszával egyenlő, szívkamrája feltűnően nagy és izmos, pitvara ellenben aránylag nagyon kicsiny. Bélcsatorna. Pharynxa hatalmas nagyságú, csonkakúp- vagy előrefelé erősen megnyúlt gömbalakú; radulazacskója nagyon kicsiny, félgömbalakú duzzanat. Nyelőcsöve kezdetben vékonyabb, azonban csakhamar erősen kitágul s lassan, egyenletesen átmegy a terjedelmes gyomorba. A nyelőcsőnek és a gyomornak a fala nagyon vékony. Nyálmírigyei nagyon laza összetételűik, nagyon hátul fekszenek a nyelőcső falán, következésképen vezetékeik nagyon hosszúak; a jobboldali mirigy jóval nagyobb a baloldalinál. A bélcsatorna többi része a következő fajéval egyezik meg. Ba d ula (75. rajz). Egy-egy félsorában 35—88 fog van. Középsőfoga valamicskével nagyobb a szomszédos mellékfcgaknál, háromhegyű, mesoconusa hosszú, ectoconusai sokkal kisebbek, de azért eléggé tekintélyes nagyságúak; mellékfogainak száma 11, szintén háromhegyűek, a belsőbbek ectoconusai nagyobbak, a kijebb esőké fokozatosan megkisebbednek, a 11-ik fogon pedig már csak a nyoma van meg; a peremfogak száma 24—27 között változik ugyanazon a radulán a szerint, hogy a legkülső, csenevész fogak közül hány van meg, sokkal karcsúbbak a mellékfogaknál, ectoconusuk sokkal magasabban, közelebb fekszik a mesoconus csiícsához, mint a mellékfogakon, a belsőbbek nagyobbak, a perem felé esők egyre kisebbekké válnak, a 31-ik fogtól kezdve az ectoconus és az alaplemez közt járulékos hegyek jelennek meg, s mivel a nagyságbeli különbségek a járulékos hegyek és a másik két hegy között csakhamar meglehetősen elmosódnak, a fogak 1 11 24 27 külső oldala fűrészszerűvé lesz. A radula képlete : ——f- — ———- . ^ «J 2 / i^ftijn Állkapcsa nagyon vékony, félholdalakúan hajlott s hosszában szabálytalanul barázdált, homorú oldalának közepén íves kidudorodás van, Annales Musei Natiomüis H un gar ici. XV. ~>