Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 13. (Budapest 1915)
Zimányi, K.: Adatok Rozsnyó ásványainak ismeretéhez
ROZSNYÓ ÁSVÁNYAINAK ISMERETÉHEZ. 56") lapú í'horaboéderei, mint a milyenek a szomszédos «Bernárdi» teléren Sajóházán elég gyakoriak, Bozsnyón ritkák. A pyrit, az arsenopyrit ás a kvarcz kristályai pátvaskőbe vagy fakóérczbe nőve is találhatók. Galenit. A galenit előfordulását Rozsnyó ásványai közt nem említik; sideritre telepedett tetraédrit, bournonit, sphalerit és chalkopyrit kíséretében. Az érczes telérpéldányokon a fakóércz mellett nagyszemcsésen fordul elő; a telérek üregeiben és hasadékain hexaéderes kristályai alárendelt oktaéderlapokkal 8—4 mm nagyságot is elérnek. Azokon a darabokon, amelyeken bournonit van, legalább egynéhány jól kifejlett, fényes galenitkristályka is ül, amelyek az egyik oktaéderlap szerint nem ritkán hatoldalú táblásak. Sphalerit. Bozsnyón a sphalerit meglehetős gyéren fordul elő ; FELLENBERG 1 egyáltalában nem említi, MELCZER 2 pedig csak annyit mond, hogy sötétszínű, bonyolult kifejlődésű kristályai a Sajóháza felé eső teléreken találhatók. Az utóbbi lelethelv «Bernárdi» teléréről származó kézipéldányon a 3—6 mm nagy, sötétbarna és átlátszatlan kristályok siderit-rhomboéderekre nőttek. A már más helyen említett kézipéldány 3 a rozsnyói «Szadlovszky»bánya VII. szintjéről és pedig az észak felé húzódó fedűvágatról származik. A pátvaskövön ülő sphalerit kísérői nagyobb bournonit-kristályok, kevés chalkopyrit ós kvarcz voltak. A nagyobb (4 5 mm) kristályok átlátszatlanok; lapjaik többnyire zsírfényűek. megmartak, mérhetőket köztük nem találtam. A kicsiny kristályok (()•") 1 1 o mm) vörösesbarnák, gyantasárgák, átlátszók; lapjaik erősen gyémánt fényűek. Míg a nagyobb kristályok szorosan egymás mellett, egymást a kifejlődésben akadályozva telepedtek a sideritre, addig a legkisebbek közt szépen kifejtett magános kristálykákat is találunk a sideriten, ritkábban a bourn( nit. tetraédrit vagy chalkopyrit kristályain. Méréssel megállapíthattam d {llO}, a {100}, h {410} és g {820} alakokat ; uralkodik a rhomhtizenkettős, amely többször egy trigonos tengely irányában elnyúlt (XI. tábla. 1. ábra). A sphalerit közönséges ikrei is gyakoriak. A hexaéder lapocskái mindig kifogástalan simák, az uralkodó d {110} 1 Die Erzlagerstätten Ungarns etc. 120. és 193. 1. 3 Az id. helyen Ç36. 1. ' Mfttheinnt. és természettud. Értesítő, 1914. XXXII. köt. 709. 1.
