Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 10. (Budapest 1912)

Gaál, I.: A nagy-kürtösi barnaszén-terület

6 D E GAÁL ISTVÁN kékkőiliöz való helyzettani viszonya, valamint ettől teljesen elütő jelleme 1 vezettek rá. Ennek a jól rétegzett, csillámos, kövületes homoknak helyét pedig — egyelőre legalább —• az oxyrhinás szint fölött kell kijelölnöm, s igy a régebbi munkámban (6, p. 312) fölemlített borosznoki Pecten praescabriusculus FONT. tartalmú homokkal egyetemben a környék első andezites képződményei közvetlen feküjének tekintem. Mielőtt a kvarczhomok feküjében levő széntelep közelebbi viszo­nyairól szólnék, a kép teljessége szempontjából is szükséges Kékkő mioczén faunájára való rövid kitérésem is. Már Felső-Esztergályon kitűnt, hogy a czápafogas kavics, illetőleg az ennek fedüjében levő meddő lazább homokra amfibolos andezittufa és breccia települt. Ez ismét olyan réteg, mely környékünkön megbíz­ható tájékoztatónk, annál is inkább, mert úgy Felsö-Esztergályon, mint Közép-Palojtán és Kékkőn is tengeri fauna maradványait zárta magába. Már 1903-ban. is készültem Kékkő kövült faunáját lehetőleg összegyűj­teni, annál is inkább, mert eddig nincs földolgozva, sőt — tudomásom szerint — még említve sincs. A mult nyár elején -— MESSA ANDRÁS úr társaságaban 2 megfor­dultam a Kékkőtől NyDNy-ra fekvő szőlőhegyen (Yisoky vrch), melynek déli lejtőin, kb. 260 m magasságban, a következő rétegsort figyelhet­tem meg : 1. Csillámos, sárga kvarczhomok, a komplexus alaprétege, a melyre 2. andezittufa települt. Ennek fedüjében 3. sárga homokréteget látunk, melyben kisebb-nagyobb tufadarabok (néha le­gömbölyítettek is gyakoriak. Mintegy 10—12 m). 4. Andezit-breccia zárja le a föltárt rétegsort Meg kell itt jegyeznem, hogy az andezittufa-padban egyetlen kövü­letet sem láttam, sőt még a homokréteg részemről megvizsgált zárványai is meddőknek bizonyultak. Viszont azonban kétségtelenül megállapítható, hogy a szőlőbirtokosok a 3. rétegből kiszedett vagy kimállott tufa-tuskók­kal kerítik be szőllejüket, s ezekben a tufadarabokban elég bőven for­dulnak elő kövületek, melyek megtartási állapota különböző. Tökéletesen ép, friss héjak mellett vannak olyanok is, a melyek mészanyaga tel­jesen átkristályosodott. Végül igen gyakoriak a kőbelek, illetve lenyo­matok is. 1 Mindenesetre jellemző ugyanis, hogy az eléggé gazdag kékkői faunában nyomára sem akadtam a Tapes­nek, holott pedig a nagy-kürtösi lelőhelyen gyakori. 2 A mult tavasz elején MESSA úr küldött egy kis gyűjteményt a kékkői tufa faunájából, a lelőhely pontos megjelölésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom