Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 10. (Budapest 1912)

Jugovics, L.: Kristálytani tanulmányok magyar ásványokon

308 JUGOVICS LAJOS Az egyes formák kifejlődését illetőleg a következőket említhetem. A c(001) véglap oszlopos egyéneken fejlődött,- mindig rostos a 6(010) lappal párhuzamosan. A 5(010) ritkán sima és jól tükröző lap, rendesen hullámos, lenyalt felületű, különösen a kristály fennőtt vége felé. Az m (110), mint uralkodó forma lép föl, de mindig rosszul van kifejlődve és gyakran kimart, ezért a mérési eredmények is gyengék. A brachydóma övben, mint vékony sávok jelennek meg az a? (012) és i{021) dómák. A ft (011) dóma, mindig domináló fényes és jó reflexet adó lap, a mely minden kristályon megvan és a meredekebb dómák meghatározására nagyon alkalmas volt. A /« (041) dóma szintén a legjobban kifejlődött lapok közé tartozott ; jellemző reá nézve, hogy fölötte mindig meredekebb dómák vannak és hogy ezek közül h (041) lépcsőzetesen kiemelkedik. (IY. tábla, 4. rajz.) A meredekebb dómák a b (010) véglappal csekély hajlást mutatnak ; a legtöbb kristályon csak mint a b lap legömbölyödése a kristály vége felé mutatkoztak. Ezeket természetesen nem lehetett meghatározni, mert a 6(010) lappal együtt, homályos reflex-sorozatot adtak. De néhány kristályon éles volt a határ a b (010) véglap és a dómák között, úgy hogy azoknak jelenlétét elég pontosan meg lehetett állapítani. Nagyobb pontosságot értem el oly módon, hogy az egyes lapokat befestettem, hogy becsillogásukkal a másik lap reflexét ne zavarják. Ez különösen a nagyobb kristályoknál sikerült. Más kristályokon megkönnyítette e magas dómák meghatározását az a körülmény, hogy lépcsőzetesen fejlődtek ki, t. i. meredek dómákra kevésbé meredek dómák következtek. Az s (0.13.1), #(0.14.1) és a (0.16.1) dómák mint szélesebb sávok jelennek meg, gyakran finoman rostosak. A többi ehhez a sorhoz tartozó dómák közül a P(0.19.1), W (0.30.1), X(0.35.1) dómák, mint vékonyabb sávok vannak kifejlődve, megszakítva sokszor finomabb vagy erősebb rostoktól ; nagyobbak az F (0.40.1), R (0.45.2), sőt ez utóbbi mint uralkodó lap is megjelenik. Ezeket az utóbbi alakokat dr. ZIMÁNYI KÁROLY 1 figyelte meg először a dognácskai aragoniton. A megfigyelt piramisok közül a p (111) majdnem minden kristályon jelen van mint fényes, sima lap. Az s (121) két kristályon mint kis lapocska jelenik meg. A meredekebb piramisok a prizma (110) felé görbülnek ées határral sohasem bírnak. Mindössze két meredekebb piramist figyeltem meg. Az egyik a â (14.14.1), mely ugyanazon kristályon három 1 Dr. ZIMÁNYI KÁROLY : Adatok a dognácskai rózsaszínű aragonit kristálytani ismeretéhez. (Természetrajzi Füzetek, XXII. 1899. p. 452.)