Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 8. (Budapest 1910)
Soós, L.: A Helix arbustorum hím csirasejtjének fejlődése
A HELIX ARBUSTORUM HÍM CS IRASEJ 'J JENEK FEJLŐDÉSE. 293 irodalom a leggyakrabban MONTGOMERY előbb említett elnevezését használja. A heterocliomosomákat HENKING (46) fedezte föl 1890-ben, azonban tévesen magyarázta őket ; később (1895) WILCOX (126) találta meg őket szintén Hernipterákban (Caloptenus femur-rubrum, Cicada tibicen) ; MONTGOMERY (75) és PAULMIER (89) ismerte föl először, hogy ezek módosult chromosomák. Későbbi szerzők igen számos rovarban megtalálták őket: MONTGOMERY (különböző Hemiptei ák, Syrbula), MCCLUNG (Xiphidium, Hippiscus, Locustidae), DE SINÉTY (Orthoptera), YOINOV (Cybistcr), BAUMGARTEN (Gryllus), GROSS (Syromástes), STEVENS (Stenopelmatus, Blutellci, Tencbrio, Coleoptera, Aphrophora, Cacoecia), WILSON (Hemiptera), NOWLIN (Coptocycla, Melanoplus), ZWEIGER (Forficula), OTTE ( Locus ta), GUTHERZ (Giyllus, Pyrrhocoiis), DAVIS (Acrididae, L^ocustidae), WASSILIEFF (Blattei), ROBERTSON (Syrbula), PINNEY (Phrynotetlix) ; pókokban WALLACE (Agalena), MONTGOMERY (Lycosa) és BERRY (Epeira) ; My riapoddW ban BLACKMAN (Scolopendra) és MEDES (Sculiyera) találták meg őket. Ebből az összeállításból kitűnik, bogy a hetechromosomák az ízeltlábúakat, pontosabban a Tracheatá-kat jellemzik. GÉRARD a Proslhecereus, SCHOCKAERT (108) pedig a Thysanozoon ovocytáiból írt le sajátságos, erősen festődő fonalakat, a melyekből szerintük a centrosoma válik ki. A jövő vizsgálatai döntik el, hogy van-e ezeknek valami közük a heterochromosomákhoz ? A Tracheatdk csoportján kívül tudtommal csak egy olyan állat isim retes, melynek csirasejtjeiben biztosan fordulnak elő heterochromosomák. Ez az állat a Helix nemoralis, melyből ZIEGLER (130) írta le őket egyik tanítványa, KLEINERT vizsgálatai alapján. A második példát a Helix arbuslorum szolgáltatja, melynek spermatoeytáiban szintén sikerült meglelnem ezeket az érdekes képződménj'eket. A heterochromosomákat rendesen a spermatogoniákban is, meg a növekedési idő alatt az I. spermatoeytákban is jól meg lehet különböztetni az által, hogy tömörek és felületük sima. Azonban kivételesen előfordul az az eset is, hogy épen ellenkezően érdes felületük különbözteti meg őket a többi chromosomától PINNEY (90): Hhrynotetlix ma g nus . Bizonyos esetekben annál könnyebb fölismerni őket, mivel a rendes chromosomák az utolsó spermatogoniális oszlás után fölbomlanak, ellenben a heterochromosomá megőrzi többé-kevésbbé kompakt szerkezetét ROBERTSON (100): Syrbula admirabili* . A különböző állatok heterochromosomái egyébként nagyon eltérnek egymástól. A különbségek számbeli viszonyaikban, nagyságukban és oszlásuk módjának különbségeiben rejlik. Mindenek előtt két nagy Annales Musei S'ahonalis Hunf/arici. VIII.
