Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1909)

Bolkay, I.: A magyarországi békák lárvái

74 bolkay istván határozásnál mindig kívülről befelé, vagyis a szájrés felé számláljuk a fogsorokat. A fogak az egyes fogsorokban rendszerint egyszerű pásztát alkotnak, azonban az unkákéi a fogsorok végén kettős, a középtájon pedig tömötten es rendetlenül álló hármas pasztában vannak elhelyezve. Az egyes fogak száma (az összes fogsorokban számítva) fajok szerint különböző, így a leveli béka lárvájának a száján (TUTZEIT szerint 560, az ásó békáén pedig SCHULZE szerint 1100 fog van. Az egyes fogakat erős nagyítással szemlelve azt tapasztaljuk, hogy minden egyes fog több apró egymásbatolt kúpocskából van összetéve. Az egyes kúpocskák csúcsai általában sokliegyűek, csupán az ásó békáéi épszélűek. A száj közepén találjuk végül a szaru csőrt, melynek felső és alsó kávája van. A kávák gyöngébb vagy nagyon erős fejlettségűek lehetnek s fekete szegélyük is majd szélesebb, majd keskenyebb. Ha a kávák szeleit erős nagyítással nézzük, finom fogacskákat vehetünk rajtuk észre. A hátul SÓ végtag. Fejlődésében háromféle fokozatot külön böztethetiink meg, ú. m. a midőn a czomb és a lábszár tompaszöget majd derékszöget, végre pedig hegyesszöget zár be. A két utóbbi fokon a hüvelykujj töven már kifejlődik a belső (metatarsalis) sarokgumó is s a kifejlődött egyénre jellemző alakot vesz fel. Az egyes fajok meghatározásánál ez is fontos bélyeg, a mely például a kecskebéka (Bana i'sculenta, L.) és a tavi béka (

Huna ridibunda, PALL.) lárvájának megkülönböztetésénei jó szolgálatot tesz. A végbélcső. A lárvák végbele hol a test középvonalában (Bombindtor, Pelobates, Bufo), hol pedig jobboldalt közvetetlenül az alsó farkvitorla alsó széle mellett (Rana), vagy pedig a felett (Hyla) szájadzik ki. A fark a maga teljességében három részből áll. jelesen a középső izmos részből, vagyis a fark testéből s annak hátoldali és hasoldali hártyás függelékéből, a farkvitorlákból. A felső vitorla a hát középvonalában ered, némelykor csaknem a szemek közt (Hyla), vagy pedig csak valamivel a fark testének a kezdete előtt (Bufo). Felső széle kevésbbé vagy nagyon domború lehet, minélfogva a hát felszínén többé vagy kévésbbé túlemelkedik. Az alsó vitorla többnyire alacsonyabb, mint a felső, ámbár ugyanoly magas, sőt magasabb is lehet. A fark legnagyobb magassága, a fark testét is beleértve, a fark első negyedére, de legtöbbnyire a közepetájára esik. A fark hosszan elnyúló hegyes (Hyla), tompa csúcsban (.Bombinator iyneus, L

AUE.) végződhetik, de tompán kerekített is lehet (Bufo). A Tby alkati iszok. A lárvák testén erősebb nagyítással az alap-