Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1907)
Moesz, G.: Adatok az Aldrovanda vesiculosa L. ismeretéhez
344. MOESZ GUSZTÁV es leírója közül csak AULIONI számol be 1785-ben. Erre enged következtetni az a mondata, melyet az irodalom jegyzékébe is fölvettem. Megfigyeltem azt is, hogy a szárat tovább fejlesztő hajtás, kezdetben mikor még rügyhöz hasonló, határozottan oldalt áll. Félre van szorítva az egyenes virágkocsány tövében és csak később változik meg a helyzet, a mennyiben a virágkocsány kerül oldalra, .a szár hajtása ellenben egyenes iránj rba jut és a szár egyenes folytatásának tűnik fel. Ezt is láthatóvá teszi a 13. ábra, ott, a hol a lefelé görbített kocsány van. Megfigyeltem végre azt is, hogy a virágok, ha mindjárt 3—4 virága van is a növénynek, mindig ugyanazon az oldalon vannak. Megengedem és magam is meggyőződtem arról, hogy a herbáriumi példányok ilyen megfigyelésekre alkalmatlanok. Ezeken a növény szárát tényleg végig főtengelynek látjuk, melyből a virágkocsányok monopodiálisan ágaznak ki, látszólag minden oldal felé. Hogy a termőhely színén megalkotott véleményemet ellenőrizhessem, részletes mikroszkopikus vizsgálatokat is végeztem, melyek nézetemet megerősítik. Ha az Ahlrovancla felső végének egészen fiatal, még összeboruló leveleit óvatosan széjjelbontogatjuk, akkor 1—2 parányi bimbó válik láthatóvá. A leveleket éles késsel lemetszettem és a száron keresztül hosszanti metszést készítettem, hogy a legfiatalabb bimbó és a tenyésző csúcs állásáról meggyőződjem. Az így elkészített preparátum azt a képet mutatta, melyet a VL tábla 19. ábráján rajzban is feltüntettem. A kép megértése érdekében meg kell jegyeznem, hogy az ábrában feltüntetett részt úgy kell képzelni, hogy azt az egymásra boruló levelek teljesen födik. Ezeket a leveleket azonban, mivel rájok szükség nincs és a rajz áttekinthetőségét zavarnák, tőből lemetszettem. A rajzból kivehető, hogy a legfiatalabb, embryonális virágbimbó (VJ az Sz 2 szár csúcsán áll, tehát terminális helyzetet foglal el. Terminális állása van az idősebb bimbónak is (Y x) az Sz t szár csúcsán. Látjuk azt is, hogy a szárat tovább fejlesztő legfiatalabb hajtás (T) a virágbimbó alján és oldalán lép föl, tengelyének iránya majdnem merőleges az Sz 2 szár irányára. A hajtásnak és a virágkocsánvnak ez az egymáshoz való hajlása később hegyesebb szöggé lesz, a mint azt ugyanazon az ábrán az Sc., és Sz 3 szárak közt is láthatjuk. Egyedül ez a hajlási szög is valószínűtlenné teszi, hogy a képen feltüntetett Sz v Sz. 2 és Sz 3 szárrészek egymásnak egj-enes folytatásai legyenek. E kép világosan mutatja, hogy az esetben, ha fentartjuk a szerzők eddigi álláspontját, akkor az Aldrovanda szárát tompa és derékszögek szerint megtörtnek kell tekintenünk. Ennél elfogadhatóbb az a magyarázat, hogy az Aldrovanda szára
