Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1907)
Toborffy, Z.: Kristálytani közlemények
kristálytani közlemények. 495 I. Főleg a nagyobb kristályokat jellemzi az a c véglap szerint táblás kifejlődés, a mely pl. a budai baryt közönséges alakjára emlékeztet, s a legegyszerűbb esetben csak az m és c combinatiójából áll. Ezekhez járulhat ezután az o(011) doma, gyakran úgy kifejlődve, hogy az m lapokkal egyensúlyban áll, s velük egy csúcsban találkozik. Ennek az eredménye egy piramis, a mely első tekintetre zavarba ejtheti a szemlélőt az orientálódásban. Az ilyen egyszerű combinatio azonban eléggé ritka. A legközönségesebb alak az mcaoyzld lapokból áll, a melyekhez esetenkint a X (210) prizma igen keskeny csíkjai csatlakoznak; ezt a combinatiót tünteti fel az 1. ábra távlatilag, a 2. ábra b (OlO)-ra vetítve. II. A második változatnál már a d és / lapok jobban előtérbe lépnek az <t és < rovására, s így a kristály közel elliptikus átmetszetet nyer (4. ábra). E lapok mellett a z (111) is, a mely az előbb csak keskeny szegélyt képezett, nagyobbra fejlődik. A legállandóbb combinatio ennél a változatnál az mcuoyzldgpvh III. A harmadik változaton az / (104) makrodoma az uralkodó alak, s ezáltal a kristály a brachytengely irányában erősen kiékül, mint azt az 5. és ö. ábrában jeleztem. A prizma még inkább háttérbe szorul s helyette az o, y és z jutnak túlsúlyra. A g-t, p-t ez esetben egyáltalán nem észlelhettem, s a v-t is rendesen a p pótolja. A [dz] övben is egy újabb forma, a p jelenik meg. a mely az előbbi esetekben nem szerepelt. A három féleségen észlelt összes alakokat csoportosítva tehát, a brokenhilli anglesit kristályformái a következők : f (001) 1 a (100) J veglapo k' m (110) I . ?. (210) / prizma k' 1 (104) I . orthodomak, d (102) J o (011) klinodoma, 2 (111) 9 (U3) V (lá'2) >' (212) piramisok. /< (124) P (342) p (324) E kristályalakok közül //, o, p, I, d és a a legjobb lapokat tüntetik fel ; főleg a kisebb egyéneken tükörfényesek, teljesen simák. A többi lap mindig érdes, s köztük m leginkább, olyannyira, hogy egyes esetekben alig ad reflexet. Kivételt csak r képez, mert ez inkább rostos a
